Végtelen erőfeszítés, végtelen kitartás, végtelen szerénység. (Rain vezérelve)

Tudtam, hogy ránézésre nem tűnök valami nagy számnak, a megjelenésem sem túl vonzó, de a bensőm elég rendkívüli. Minden színpadra lépés előtt azt mondom magamnak, hogy én vagyok a legjobb, és minden előadás után ugyanúgy azt, hogy nem én vagyok. Ezért minden fellépés előtt 120 százalékosan kell felkészülnöm, hogy az előadáson 100 százalékos teljesítményt tudjak nyújtani. Ennek érdekében minden álló nap folyamatosan képzem magam. Már nagyon hosszú ideje alváshiányban szenvedek, mert ha éppen nem dolgozom, akkor vagy edzek, vagy a koreográfiákat és a dalokat próbálom. Éppen úgy, mint a filmfelvételek idején, ha valamit nem csináltam jól, képtelen vagyok aludni. Akár színészként, akár énekesként, a legjobbat kell tudnom kihozni magamból. De nem kell aggódni, hogy most nincs elegendő időm az alvásra, jut arra majd bőven a halálom után. (Rain)

Ez a fiatalság, ez az egészség... és a túlcsorduló önbizalom... az erőfeszítés, amit az oly hihetetlen előadásai sikeres megvalósításáért tett... és a tehetség, amit felmutat, ezek töltenek el spontán tisztelettel engem. Azt gondolom, hogy a történelem a fontos személyiségek között fogja jegyezni. Úgy, mint aki színészként és zenészként egyaránt sikeres lett. ...
Ami igazán meglepő Ji-hoonban, az az, hogy egyfajta düh, bosszúvágy és szomorúság, az összes efféle sötét, komor negatív motiváció az ő esetében rendkívül optimista és derűs módon ölt testet.
(Park Chan-wook rendező)

BIOGRAPHY / ÉLETRAJZ




Jung Ji-hoon (későbbi művésznevén Rain) 1982. június 25-én született Seosanban (Chungcheongnam-do), Dél-Koreában.



GYERMEKKOR



Gyermekkorában szüleivel és a nála három évvel fiatalabb húgával, Hanával Szöulban, a Yonsei Egyetem környékén laktak Shincheonban, mely nem tartozott a város jómódú negyedei közé. Édesapja, Jung Ki-chun egy saját tulajdonú pékség működtetéséből tudta - kiegyensúlyozott körülmények között - eltartani a családot. A gyermekek nevelése mellett Ji-hoon édesanyja is besegített a vállalkozásba, aki folyamatosan küzdött súlyos cukorbetegségével.

Édesapja egy biztos megélhetést jelentő pálya felé terelte volna a fiút, de édesanyja érezte, hogy a tisztviselői vagy rendőri pálya nem lenne testhezálló Ji-hoon számára. Bár Rain később azt nyilatkozta, hogy kisgyermekként "inkább az apja fia volt", később saját útjának megtalálásához anyjától kapott sokkal több megértést és segítséget. 

Rain gyermekként híresen befelé forduló, magányos fiúcska volt, akinek még családja körében is alig lehetett napokig szavát venni. Jól tanult, de nem volt különösebben törekvő, és senki nem tudott egy ideig különös hobbijáról, arról, hogy a televízióban látott popsztárok képernyőről ellesett táncait utánozgatta. Későbbi elmesélése szerint Michael Jackson koncertje volt rá sokkoló és egyúttal döntő hatással, és ez az élmény kijelölte későbbi pályáját.

Az általános iskola hatodik osztálya 1994-ben döntő fordulatot hozott az életében, amikor egy iskolai "ki mit tud" műsorban bevállalta, hogy megmutatja táncos tudását. Bár előzetesen senki nem szavazott neki bizalmat, a bemutatójának óriási sikere lett, és Rain először érezte meg a színpadi lét részegítő hatását. Ettől kezdve tudatosan táncos képességeinek fejlesztésén dolgozott, bár autodidakta módon.

Az önképzési út magyarázata, hogy az a break és hip hop kultúra, amely megragadta, nem volt máshol tanulható, csak az utcai fiúbandák körében. Rain hozzájuk csapódott, és bár túl fiatal volt az ottani srácokhoz, mindent elkövetett, hogy megtűrjék, elfogadják a jelenlétét. Ennek sokszor nagy ára volt, mert évekig kemény verekedéseknek volt részese, többször egyszerűen kifosztották, elvették pénzét, ruháit, és néha a túl zajos utcai, parki próbákat követően még a rendőrségen is kikötöttek. De Rain mindent megtanult tőlük, amire vágyott.

Eközben Rain természetesen folytatta iskolai tanulmányait, amelyekre ez az életmód nem volt a legjobb hatással. Sokszor odáig merészkedett, hogy füllentett a családjának, amikor a könyvtári tanulás helyett inkább próbákra ment, és az iskolában a túlhajszoltság miatt szinte állandóan fáradt volt, még az is előfordult, hogy a vizsgatesztet képtelen volt megírni, mert egyszerűen elaludt közben. Édesapja mindezt nem nézte jó szemmel, és a családon belül feszült viszonyok alakultak ki. Az apai tekintély kenyértörésig vitte a helyzetet, Ji-hoonnak választania kellett, hogy vagy jobban teljesít az iskolában, vagy el kell mennie otthonról. Az érzelmi megpróbáltatás erős depressziót váltott ki belőle, még az öngyilkosság gondolatával is eljátszott - ezt a nagyon túlzónak tűnő kijelentést komolyan kell venni, mert egyrészt Koreában a tanulási kötelezettségek nem teljesítése egyenértékű a szülők cserbenhagyásával, amely a mély tekintélyelvűségre, és így a szülők feltétel nélküli tiszteletére is építő társadalomban megbocsáthatatlan, másrészt az ország sajnos vezető helyen áll az öngyilkossági statisztikák tekintetében. 

Ji-hoon átértékelte a helyzetet, és döntött. Minden erejét összeszedve feljavította jegyeit, és készen állt a következő iskolai fokozatra, a felső középiskolába való felvételire. (A koreai iskolarendszer hat általános iskolai, három alsó középiskolai és három felső középiskolai évből áll, ezt követik a felsőfokú tanulmányok.) Kiegyezett édesapjával, akitől már korábban engedélyt kapott arra, hogy élhessen táncos szenvedélyének is, két ígéret ellenében: ha baráti ivászatra kerül sor, előtte hazatelefonál, és SOHA nem fog rágyújtani. Ji-hoon komolyan vette ezeket, és még ma is tartja a szavát - érdemes megfigyelni, hogy a későbbi, dohányzó karaktereket alakító filmszerepeiben is valamiképp mindig elkerüli, hogy a cigaretta meggyújtva kerüljön a szájába.

Ugyanakkor körültekintően már olyan iskolát választott, ahol azt remélte, hogy az iskola mellett könnyebben tudja majd az előadói tevékenységeit is végezni, ezért 1998-tól a neves Anyang Művészeti Középiskola drámatagozatának lett tanulója. A felvételi vizsgára ismét nem volt ideje külön készülni, ezért meglévő képességeit mozgósítva egy pantomim-jelenetet mutatott be a vizsgán, sikerrel.

Azonban az ezt megelőző évben, 1997-ben egy váratlan esemény mélyen beleszólt a családja életébe. Az egész Ázsián végigsöprő bankcsődök következtében kialakult komoly gazdasági válság súlyosan érintette apjának vállalkozását, akit több hullámban értek a megpróbáltatások, míg végül teljesen tönkrement. Ennek következtében a beteg édesanyára hagyva a család gondját, Brazíliába utazott, azt remélve, hogy ott könnyebben talál megoldást új vállalkozás alapítására. De nem így lett, néhány hónap után visszatért az országba, ám nem a családhoz, hanem mindenfelé a vidéket járva próbálkozott újabb egzisztenciát teremteni.



SZÁRNYPRÓBÁLGATÁS


Ebben az időben a Ji-hoon körében lévő fiúk már különböző énekes-táncos csoportokat alakítottak, és tehetségkutató műsorokban próbálkoztak felhívni magukra a figyelmet. A Fanclub nevű formációt egy ügynökség felkarolta, melybe először pusztán nyilvánvaló elszántsága miatt kerülhetett be Rain hatodik és legifjabb tagként, alig tizenhat évesen. De már akkor megvillantotta képességeit, mert alig néhány hónap elteltével vezető énekes-táncosként is látható lett a fellépéseken. A csapat 1998-ban debütált a Chumbawamba akkori nagy slágerével, a Tubthumping átdolgozásával.

A Fanclub működése nagyon rövid életűre sikerült, mert alig két kislemez megjelentetését követően az éppen a szélesebb ismertség kapujában álló csapatot a menedzser cserbenhagyta, pontosabban: egyszerűen lelépett a pénzükkel. Rainnek nemcsak ez a végső lépés mutatta meg a szórakoztatóiparban rá váró világ sötétebbik arcát, hanem ekkortájt tapasztalta meg azt is, hogy az ügynökség milyen kíméletlen eszközökkel zsarolta ki pártfogoltjainak utolsó erejét is. Visszaemlékezései szerint napi 10-12 órát is dolgoztatták őket, szinte étlen-szomjan, pihenők nélkül.

Rain életének legsúlyosabb traumáit élte meg ebben az időszakban. Koreában, mely hagyományosan férfiközpontú társadalom, mindig a családfő feladata a családtagokról való gondoskodás, és ha nincs apa, akkor a legidősebb fiúra száll ez a kötelezettség. Ji-hoon, mint egyetlen fiúgyermek, rövidesen abban a helyzetben találta magát - ugyan iskolásként, és emiatt szinte minden eszköztől megfosztva, ami lehetővé tette volna számára az ennek való megfelelést -, hogy anyját és húgát neki kellene eltartania. Édesanyja egy ideig ugyan heroikus küzdelmet folytatott eladóként a szükséges bevételek előteremtéséért, de a betegsége, amelynek már kezelésére sem futotta a pénzéből, fokozatosan legyűrte. A háromtagú család napi megélhetési gondokkal küzdött, sem a rezsire, sem az étkezésre nem jutott már a bevételeikből.


A Fanclub szerencsétlen történetét követően Ji-hoon egyedül maradt ezzel a felelősséggel és a jövőjéről alkotott vágyaival. Pontosan tudta, hogy mindezeket csak akkor lesz képes valóra váltani, ha újra bebocsáttatást nyer a szórakoztatóiparba. Minden követ megmozgatott azért, hogy gyakornoknak felvegye egy ügynökség. Ma már legenda, hogy tizenkét (ezt az egyik nyilatkozatában mondta, de JYP szerint tizennyolc) alkalommal részesült a meghallgatást követően elutasításban, melynek különböző indokai voltak, de egy sem függött össze a képességeivel, azokat többnyire hibátlannak találták. Annál inkább kifogásolták a küllemét. Volt hogy túl magasnak találták, de leginkább az volt az elutasítások képtelen oka, hogy az arca túlzottan ázsiai karaktere miatt színpadi megjelenésre alkalmatlannak minősítették. Akkoriban a közízlés megkövetelte a nyugati szépségideálnak való megfelelés érdekében a 'double eyelide' szemkorrekció elvégeztetését, melyre Ji-hoonnak sem pénze, sem túl nagy kedve nem volt. Ugyancsak a legenda része, hogy elkeseredésében mégis elment egy plasztikai sebészhez, tanácsot és ajánlatot kérni, de a legjobb emberhez vezette a sors, aki felismerte, hogy az arcának harmonikus karakterét vétek lenne megbontani, ezért lebeszélte a műtétről. A sors fintora, hogy néhány év elteltével Raint az új ázsiai szépségideál megteremtőjeként említik majd, és helye a világ 50 legszebb embere között lesz kijelölve (a People magazin választása szerint).


Eközben a középiskolában kulcsfontosságú események történtek. Mivel a színház igazi közösségi műfaj, nem igazán tolerálták Ji-hoon egyéb tevékenységei miatti félgőzzel nyújtott iskolai teljesítményeit sem a tanárai, sem az iskolatársai. A számos konfliktus neki is kedvét szegte, és így nem élvezett nagyon bizalmi helyzetet sem. Ugyanakkor az egyik élesebb szemű tanára felfigyelt a színészi tehetségére, és szembemenve mindenkivel, egy rendkívüli bizonyítási lehetőséget adott neki, egy darabban kettős szerep alakításával megbízva Raint, aki kiválóan oldotta meg a feladatot, és ezzel sikerült pozitív irányba átbillentenie a róla alkotott képet.

Kapcsolódó blogbejegyzések: 
Ki gondolta volna, hogy Eső lesz? (1982-1999)
Anyai szavak a sajtóban (1998-1999)




A GYAKORNOKI IDŐ


Rain története ezek után vesz mesébe illő fordulatot. Barátját kíséri el egy stúdióba, ahová befut az egyik legjelentősebb ügynökség vezetője, Park Jin-young (JYP). A háttérben tébláboló fiút ő szólítja meg, érdeklődve, hogy mivel foglalkozik. Ji-hoon félénk válaszára, miszerint táncol, biztatja, hogy küldjön el neki egy felvételt. Ennek megnézését követően behívja meghallgatásra, melyen a több napja éhező fiút kegyetlenül meggyötri. A szokásos tíz perc helyett a felvételi ideje öt órányira nyúlik, Ji-hoon már félhalott, de JYP látja a szemében égő tüzet, és ez meggyőzi. Elhíresült mondásában azt állította, hogy Rain olyan volt, mint egy kiéhezett tigris, akinek azt üzente a tekintete, hogy "csak adjatok egyetlen esélyt, és felfallak mindannyiatokat" (HIP Korea).

Ji-hoon másodéves felső középiskolásként, 1999 végén a JYP Entertainment gyakornoka lesz, iskolába jár, hajnalban alkalmi munkákat vállal, de mindez nem elég az otthoni reménytelen állapotok megoldásához, és senkihez sem tud segítségért fordulni. Édesanyja már rendszeresen életmentő beavatkozásra szorul, amelyet előfordult, hogy a kórházi orvos megtagadott, arra hivatkozva, hogy előbb fizessenek érte. Koreában nincs általános társadalombiztosítási rendszer, az orvosi szolgáltatások minden alkalommal pénzbe kerülnek. Rain megrázó történeteinek egyike, hogy amikor már letérdelve könyörgött az orvosnak a beavatkozásért, az pofonvágta a magánkívüli állapotban lévő fiút.

Új mentorával nem merte megosztani a problémáit, de JYP ráérzett Ji-hoon gondjaira. Hatékonyan közbe is lépett, kórházba vitte Rain édesanyját, vállalta a kezelési költségeket, de addigra már túl késő volt. Ji-hoon tehetetlenül nézte végig szép és fiatal anyjának szenvedésteli halálát, aki 2000. december 27-én hagyta ott őket. Ji-hoon a halálos ágyánál ígéretet tett neki arra, hogy meg fog felelni anyja beléje vetett hitének, és jelentős dolgokat fog véghezvinni. Vállalta a testvéréről való gondoskodást is.

Ji-hoon ekkor tizennyolc éves, és teljesen össze van zavarodva. Tele van lelkiismeret-furdalással amiatt, hogy nem volt elég jó fia a szüleinek, és hatalmasra növeszt magában minden apró vétket, csínyt, melyet elkövetett. Gyerekként anyját mindig betegnek látta, ezért most tele van önváddal amiatt is, hogy nem ismerte fel kellő tudatossággal anyja betegségének végzetesre fordulását. Elkeseredett harag is dúl benne, mert úgy érzi, az egész világ érthetetlen módon ellene fordult. Ennek ellenére nem adja meg magát a helyzetnek, hanem minden erejét összeszedve küzd magáért és az ígéretei beteljesítéséért.

Saját vallomása szerint ezek a fogadalmak lettek a hajtóerői, és ezekből a keserű élettapasztalatokból alakultak ki életének azok a rituáléi, melyeket azóta is következetesen gyakorol. Nincs olyan jelentősebb esemény, fordulat vagy nagyobb vállalkozás Rain életében, melyet ne előzne meg az édesanyja sírjánál tett látogatás. Egy évvel anyja halála után az ígérete konkrét formát is öltött: Ji-hoon azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megnyeri hazájában a legjobb előadóművésznek járó nagydíjat. (HIP Korea, 7 Rainmaker)


Ám addig még átélte, hogy a testvérével kettesben maradva karácsony előtt kilakoltatták őket, és a családja teljesen szétesett. Húga rokonoknál, ő az ügynökségnél lakott. Mániákusan dolgozott azért, hogy mielőbb készen álljon a debütálására, de addig még több mint két év volt hátra. Viszont megfogalmazta magának a legsürgősebb tennivalókat:
"Fiatalon, ott megfogadtam magamnak ezek valóra váltását: kompetensnek lenni, pénzt szerezni, gyorsan felnőni, és elérni, hogy az egész családom együtt éljen." (Rain)
A gyakornoki idejében Ji-hoon mozgásvilága számtalan elemmel gazdagodott, mert JYP otthonosan mozgott az amerikai tánc- és zenekultúrában, és mindent átadott a tanítványának a swingtől (a felvételen Rain bal oldalon középszürke öltönyben látható) kezdve a steppig. Érdekesség, hogy a színésziskolában viszont Rain a tradicionális műfajokkal is megismerkedett, mindezek elemei majd később szervesen beépülnek a koreográfiáiba.  Ji-hoon ebben az időszakban a legnevesebb előadók háttértáncosaként tett szert jelentős színpadi rutinra. Munkamániája is ebben az időszakban alakult ki, nem volt egyetlen perce sem, amit nem edzéssel, gyakorlással, koreográfiák kiagyalásával töltött volna - még utazás közben is, így lett a város látképe gazdagabb egy fura fiúval, aki még a metrón, a buszon is táncolt utazás közben, és mélyen elmerülve a saját világában csak dolgozott és dolgozott.

JYP-vel, aki éppen tíz évvel idősebb Rainnél, a mester-tanítvány viszony mély barátsággá kovácsolódott. JYP amolyan atyai mentora is lett Ji-hoonnak, akit tehetséges tanítványa időnként nagyon meglepett, és mélyen meg is érintették annak küzdelmei.
"Mindig azon tűnődtem, hogy vajon megértette-e, amit mondtam neki, mert csak állt ott hallgatagon, semmit sem válaszolva. Egy napon lehetőségem nyílt arra, hogy bemenjek a szobájába, és ott helyben elsírtam magam. Az összes dolgot, amit tőlem hallott, felírta kis cédulákra, és kitűzte a szobája egyik falára. Semmit nem akart abból elfelejteni, amin dolgoznia kellett, hogy javítani tudja önmagát. Ez olyan mélyen megérintett, hogy kicsordult a könny a szememből. A táncában a bánat érződik." (JYP)
"Láttam már életem zsákutcáját, amely nem vezet sehová. Volt olyan idő, amikor éheztem, mert egyáltalán nem volt pénzem. Még ma is úgy tűnik, mintha semmi sem változott volna. Feldühödök attól, ha nem engednek enni. Amikor még gyakornok voltam, JYP a többi tanonccal együtt elvitt engem is egy kínai étterembe. Egyszerre annyira megteltem, hogy egy falat se ment le a torkomon, de teljesen kétségbe is estem ott attól, hogy abbahagyjam az evést, mert azt gondoltam, hogy akkor kell sokat ennem, amikor éppen lehetőségem van rá. Ezért miután kihánytam magam a mellékhelyiségben, visszamentem, hogy megint egyek. Én tudom, hogy mit jelent éhesnek lenni." (Rain)

JYP-nek köszönhető az is, hogy ebben a nehéz időben is igyekezett Ji-hoon életét a legjobb irányba terelni. Az együttműködés feltételeként kötötte ki azt is, hogy Ji-hoonnak a középiskola befejezését követően tovább kell tanulnia, azt mondva neki, hogy csak akkor adja ki az albumát, ha felvételt nyer az egyetemre. Az viszont már Rain lelkierejét mutatja, hogy teljesíteni is tudta ezt a feltételt, és 2001-ben megkezdte egyetemi tanulmányait a Kyung Hee Egyetem Művészet és Design Karának Posztmodern zene szakán.
A PÁLYA KORAI SZAKASZA



Hosszas, több hónapnyi idegőrlő halogatás után, mely mindig JYP egyéb elfoglaltságai miatt következett be, végre eljött Ji-hoon debütálásának ideje. A fentiek fényében már érthető, hogy miért látták úgy sokan, hogy Ji-hoon tánca valami mély szomorúságot is áraszt magából, valamiféle melankóliát, mint ami az esőt bámulva fogja el az embert. Ezért lett Ji-hoon művészneve Rain. Elkészült az első lemez, az első videoklip, és elindult a televíziós szereplések végeláthatatlan sora. Ugyancsak beszélő névként foghatjuk fel a pályaindító dal címét is: 2002. áprilisában egy "Rossz fiú" jelent meg a színen, meglehetősen sötét karakterre formálva Rain arculatát. A közönség nagyon jól fogadta az érdekes jelenséget, de a kezdeti nagy reményeket váratlanul felülírta egy még nagyobb erő, mellyel  a popipar sem tudta felvenni a versenyt. Koreában a lakosság érdeklődése az éppen ott zajló Labdarúgó VB-re irányult, mely mindent elsöpört, ami az útjában állt. Rain alig két hónappal a színre lépése után azzal a helyzettel találta magát szemben, hogy szinte meg kell ismételnie a debütálását, ha vissza akarja magára irányítani a figyelmet. Azt a tanácsot kapta, hogy tegyen úgy, mintha semmi sem történt volna, és álljon neki egy új album elkészítésének.



Az év végén megkapta első mozifilmes főszerepét, a Harcos a szélben című film sztárjaként a kyokushinkai-karate koreai megalapítójának alakját kellett megformálnia. Végigcsinált egy komoly harcművészeti felkészítést egy extrém erőnléti edzéssorozat keretében a fagyos decemberi hidegben a japán hegyek között, és már a filmgyártó cég is túl volt a film sztárjának hivatalos bejelentésén, amikor váratlanul Rain döntési helyzet elé került: vagy a filmet forgatja, vagy a második lemezének a felvételeit készíti el, lehetetlen volt időben egyeztetni a kétféle tevékenységet. Rain a zenei karriert választotta, és lemondott élete első nagyfilmes főszerepéről.


A második album, a How To Avoid The Sun kiváló fogadtatásban részesült, dalainak többsége mind a mai napig Rain koncertjeinek állandó darabja. Igaz, hogy közben némi arculatváltás is történt. Rain komor színeit visszafogták, és azokra a személyiségében ugyancsak erőteljesen megtalálható ártatlan, kedves, játékos vonásokra koncentráltak, melyeket a közönség nagy szeretettel fogadott. Rain jelenléte a hazai médiában, a televíziók zenés és szórakoztató műsoraiban állandósult, sőt, mondhatni, nem telt el nap anélkül, hogy ne lett volna három-négy csatorna műsorában jelen. A szórakoztató műsorok többnyire tréfás szellemi vagy fizikai vetélkedők voltak, melyek mindegyike hozzátett valamit az akkor még nagyon szolidan visszahúzódó, de mégis rendkívül találékony, elszánt és meglepő teljesítményeket felmutató szimpatikus fiatalember arculatához. Nemcsak a kreativitását lehetett értékelni a feladatok megoldásában, hanem rendkívüli erőnlétét vagy merészségét is: amennyire meglepő ötletekkel bírt a színészi improvizációs helyzetekben, ugyanúgy mázsányi súlyokat emelgetett kitartóan, vagy rendre elképesztő merészségről tett tanúbizonyságot pl. a Fort Boyard erőd külső falát megmászva, hogy csak egyet említsünk az extrém példák sorából.



A lemondott filmszerepet követően Rain egy televíziós sorozat főszerepét vállalta el, a Sang-doo, Let's Go To School!  című romantikus komédiában. Alig volt 21 éves, amikor a filmbéli 27 éves Sang-doo-t játszotta, és ez a szerep elég összetett volt. Egyszerre kellett eljátszania a valós életkorú karaktert és annak középiskolás korú alteregóját, hihetően kellett életre keltenie az idős nőktől pénzt kicsaló selyemfiút, a beteg kislányáért önfeláldozóan élő egyedülálló apát, valamint az elvesztett szerelméért és saját életéért elkeseredett harcba szálló fiatal férfit is. Mindezt egy romkom adta keretek között, sokszor rendkívül humoros vagy éppen tragikus jelenetek sorában. Rain ismét ugyanazzal a helyzettel szembesült, mint anno az iskolában: csak a rendező ragaszkodott hozzá kitartóan, mindenki más éretlennek és tapasztalatlannak gondolta a szerepre. A végeredmény a rendező merészségét igazolta, Rain meglepően gazdag és mély alakítása azóta is kultikussá tette a sorozatot, megnyitva előtte az egyéb szerepekre való felkérések sorát.


A karrier első két éve mindkét alkalommal az új zenei és színészi felfedezettnek járó és a népszerűségi díjaknak a sorozatával zárult.



EXPANZIÓ



Rain folyamatosan kétségek között vergődő személyiség, aki egyrészt soha nem bízik eléggé saját tehetségében, és ennek vélt hiányát eszelősen túlhajtott gyakorlással igyekszik kompenzálni, másrészt mindezzel mégis békésen megfér benne a mérhetetlen önbizalom és a végső sikerébe vetett hit. Ugyanígy az a hétköznapi fiú, aki napjainak többségét átizzadt trikókban és melegítőkben mániákus gyakorlással tölti a próbatermekben, nyilatkozataiban mindig példátlan eleganciával, rendkívüli szerénységgel, és egyúttal különleges tartással is bír, szinte nem is hasonlítva arra az elképesztően laza, játékos és extravagáns, hatalmas kisugárzással rendelkező, a színpadot végtelen könnyedséggel uraló figurára, aki egyszerűen rabul ejti a közönséget. Nem lenne különleges, ha egy ifjú ember megmámorosodna a hirtelen jött sikertől, de Rain gondolatai már a huszas éveinek elején meglepő érettségről tanúskodnak, szinte a pályája legelején józanul számot vet az előadóművészek várható pályaívével, és a sikereket követő biztos elmúlás tudatában a hitelességre és az önmaga előtti vállalhatóságra helyezi a hangsúlyt.


A harmadik album, az It's Raining már egymilliónál is nagyobb példányszámban kel el egész Ázsiában, mindenhol vezetve az eladási toplistákat. A remek számokon túl Rain népszerűségéhez hozzájárul a második tévésorozat, a Full House elképesztő hazai és nemzetközi sikere is.








A sorozat Koreában hihetetlenül magas, 42,7 %-os nézettségi indexet ér el, és bemutatják az USA-n kívül még további 15 országban, később több remake is készül belőle. Ez a televíziós dráma szintén egy romkom, de egy rendkívül művesen kidolgozott kamaradarab, afféle önismereti mikro-dráma, amely egy szinte véletlenül egymás mellé sodródott, és hirtelen indulatból szerződéses házasságot kötő két ember egymáshoz és vélt szerelmeikhez fűződő szövevényes érzelmi viszonyáról szól. Rain egy sikeres, elkapatott színészfiút játszik benne, aki ugyanakkor rendkívül introvertált, képtelen valódi érzelmeinek a megfelelő pillanatban hangot adni, és ezt a képtelenségét folyamatosan zsörtölődő agresszivitással palástolja. Rain egy kisebb bravúrt hajt végre a tizenhat részes sorozatban: a történetet az általa megformált szereplő apró lelki rezdülései, érzelmi érésének folyamata élteti. Alakításában egyaránt eleven a fickó arrogáns, öntelt, kifelé mutatott arca, és a kisfiús elesettséggel bíró, szeretetre áhítozó belső lényének magányos arca is. A sorozat kasszaszaggató siker lett, és azzal a következménnyel járt, hogy Raint, aki a táncért élt és halt, a kontinensen egy rendkívül tehetséges ifjú színészként ismerték meg, akinek énekesi és táncos tudására későbbi koncertjein ámulva csodálkoztak rá a sorozat rajongói.

Mert 2005-ben elérkezett az ideje az első nagyszabású koncertturnénak, a Rainy Day 2005 Tour-nak is, melynek állomásai már Koreán kívül Japánt és Kínát is érintették, és a Tokyo International Forumban tartott koncert jegyeit alig 30 másodperc alatt értékesítették.












Ám még vissza 2004 végére: Rain minden lehetséges zenei és színészi díjat megnyert, beleértve az édesanyjának tett post humus ígéretként vállalt Nagydíjat is. Ekkor már a közönség is megismerte Rain ifjúkorának sötét hátterét, és azt is tudták, hogy az elszánt fiatalember minden kemény és komor eltökéltsége egy nagyon szenzitív, sérülékeny lelket takar. Az a megrázó és katartikus pillanat, amellyel Rain megélte a nagydíj elnyerését, mégis örökre beleivódott a közönség tudatába, és hiába látja bárki akár csak mostanában a felvételeket, szintén nehezen vonja ki magát a hatásuk alól. Rain minden addigi koncentráltságát, magára kényszerített fegyelmezettségét az érzelmi gátszakadás egyszerűen elsodorta. Ez a törékeny lelki állapot még sokáig elkísérte a következő koncerteken is, amelyeken egyszerűen képtelen volt megindultság nélkül végigénekelni az édesanyjának dedikált dalt. A túlhajszoltság, és talán az érzelmi kimerültség miatt is, az év derekán kis időre kórházba került. Viszont eközben fel is dolgozta az eseményeket, és nem kis meglepetéssel, valamint némi iróniával fűszerezve levonta a következtetéseket: a célok, amiket kitűzött maga elé, kevésnek bizonyultak, úgy tűnik, hogy még ennél is magasabbra kell tennie a lécet.

Ebben az évben (2005) színészkarrierjének meglepő alakítását láthattuk tőle. Rain egy klasszikus, nagyívű melodráma, az A Love To Kill című sorozat főszerepében tűnt fel.













Bok-goo karaktere mindenben más volt, mint amit eddig láthattunk tőle. Elszánt, sötét, önsorsrontó figura, aki tele van elfojtott indulattal, becsapottság-érzéssel, ugyanakkor passzív elfogadással az élet által rárótt kemény szerep iránt. Kezdeti tompultságából lépésről lépésre vitalizálódik, amint kezd rátalálni a "feladatára", de a dráma bosszú-történetében természetesen magát sebzi halálra. Bok-goo lényét valami feneketlen bánat hatja át, és a színészi alakításon keresztül szinte kiárad Rainből mindannak a megrázó élettapasztalatnak a hordaléka, melyet a szerep megformálásába transzponált a saját életéből. Ugyanakkor ebben a sorozatban jelenik meg először Rain akcióhős szerepben is, hiszen Bok-goo K1-es harcos, és számos fizikai küzdelem részese. Természetesen Rain itt is dublőrök nélkül dolgozik, vállalva a teljesen extrém feladatokat, mint például a filmsorozat első részében látható hídról való mélybe ugrást is.  További érdekesség, hogy a történet egyes pontjain monológok hangzanak el Bok-goo részéről, és ezeket kiadták a sorozat zenéit tartalmazó lemezen. A prózában történő előadásokat hallgatva feltűnővé válik azok erőteljes zenei megformáltsága. Rain 23 évesen olyan alakítást nyújtott a filmben, mellyel egy jóval érettebb korú színész is messzemenően elégedett lehetne.


Az ifjú tehetség fel is keltette Park Chan-wook rendező figyelmét, aki a bosszú-trilógia (közte a világhírű Oldboy) után egy látszatra könnyedebb filmje számára kereste a férfi főszereplőt, és annak ideális megvalósítóját Rainben találta meg.









Így lett Rain első nagyfilmes főszerepe az I'm A Cyborg, But That's OK című film Park Il-sunja, aki egyesíti magában az előző drámák szereplőinek tulajdonságait: naiv és kedves, ugyanakkor szintén sebzett karakter, kicsit rosszfiú, bár ezt leginkább ő gondolja magáról. Olyan, mint a film egésze, amelyben a világunkról egy meglehetősen lesújtó kép rajzolódik ki, de mindaz mégis azúr színekben ragyogva.



Rain tökéletesen mozog a film abszurd világában, álarcai mögül hol a kétségbeesett, frusztrált arcát, hol a megoldás kulcsát magabiztosan megtaláló, játékos, naiv, hittel bíró arcát varázsolja elő. Nem okozott számára az sem nehézséget, hogy a film betétdala kedvéért megtanuljon jódlizni is. A film nemzetközi elismerésekben részesült, a Berlinale Alfred Bauer díját is elnyerte. Raint pedig hatalmas megtiszteltetés érte: első egész estés filmjében nyújtott alakításáért az ázsiai Oscar-díjra jelölték öt másik színészóriás mellett, és Koreában övé lett a legjobb új színésznek járó nagydíj is.

Erre az évre Rain már Ázsia-szerte ismert színész és előadóművész, akinek hírneve kezdi a kontinenst is túlszárnyalni. Karrierjével szinte generálója és élenjárója annak a jelenségegyüttesnek, melyet Hallyu vagy Korean Wave névvel szoktak illetni, és a koreai kulturális expanzió összefoglalásaként használnak. A koreai film- és a szórakoztatózenei ipar egyre inkább vezető szerepre tett szert Ázsiában, melyek húzóágazattá váltak az ország gazdasági és kulturális életében is. Rain abban a helyzetben találta magát, hogy személyes ambíciói egy ország sikervágyának kifejeződésévé is váltak, és már nemcsak az a kihívás állt előtte, hogy egyéni életében a maga számára hogyan teljesíti a kitűzött céljait, hanem az is, hogy azokon keresztül miként juttatja sikerhez, elismeréshez egész nemzetét, hazáját is. Ettől kezdve látensen és sokszor eléggé nyilvánvalóan is, ezen nemzeti vágyképek egész sora szintén befolyásolja karrierjét, és a tehetséges fiatal művész egyre inkább egy nemzeti etalon megtestesítője lesz. Ez amekkora megtiszteltetés, éppen akkora teher is, hiszen ettől kezdve minden lépését egy nemzet figyelmének fókuszában teszi, a hibázás lehetősége pedig minimálisra csökken a számára.

Még egy meglepő esemény történik 2006-ban. A Time magazin szavazásának eredményeként minden évben megnevezik azokat az embereket, akik a 'Time 100' listára kerülhetnek, az adott évben a világra legnagyobb hatással bíró emberek sorába. És 2006-ban ezen emberek sorában egy Rain nevű ázsiai fiatalember is feltűnt.



Ennek az évnek szeptemberében jelent meg Rain első japán piacra kiadott lemeze, az Eternal Rain, majd egy hónap múlva a Rain's World album, amelyen egy sor kiváló dal található, köztük az I'm Coming, a Not A Single Day, a Don't Stop, a Touch Ya, a Move On. December 15-én elstartolt a világturné, a Rain Is Coming World Tour, mely már az ázsiai kontinensen kívül Ausztráliát, valamint az USA-t és Kanadát is célba vette. Grandiózus színpadképek és pazar látványvilág jellemezte a koncerteket, melyeken a világ élvonalbeli producerei és színpadtervezői dolgoztak, köztük Jamie King és Roy Bennett, akiknek nevével a U2, Michael Jackson, Madonna, vagy a Rolling Stones koncertjei kapcsán is találkozhatunk.

A turné azonban nem indult valami jól. Az év legelején egy szerencsés kimenetelű, de mégis eléggé vérfagyasztó baleset érte Raint a Hong Kongban tartott három koncertjének középső előadásán. A színpad tele volt süllyesztőkkel, és az egyiket nem zárták vissza időben. Rain, akit elvakított egy reflektor, belezuhant az aknába, amely majdnem három méteres mélységbe nyílott. Szerencsére a lift platójára érkezett, és nem esett tovább az alatta felhalmozott fém szerelvényekre és széksorokra, mert az beláthatatlan következménnyel járhatott volna. Így megúszta az esetet egy gyenge agyrázkódással és bal karjának kicsavarodásával, melynek következtében a karcsontjai megrepedtek, valamint a könyökénél jó kéttenyérnyi véraláfutás keletkezett. Pár perc múlva visszament a színpadra, és folytatta a fellépést. Az orvosok véleménye ellenére nem engedte begipszelni a karját, egy szorítókötéssel a könyökén megtartotta a másnapi és a néhány nappal későbbi koncertet is. A fájdalmai miatt rövid szünetet kellett beiktatnia közben, és a szólótáncai egy részét nem tudta megcsinálni, ám ennek ellenére bevállalta az I'm Coming kézre érkezős híres felugrását is. Igaz, hogy a kín kiült az arcára, de később azt mondta, hogy bár a harmadik Hong Kong-i koncert volt élete legnehezebb fellépése, az ottani közönség túl régóta várt már arra ahhoz, hogy azt ő lemondhassa.






Mégis a turné amerikai része sikerült igazán katasztrofálisra. Annak ellenére, hogy New Yorkban, a Madison Square Gardenben adott két koncertjére pillanatok alatt elfogytak a jegyek - ismét Rain volt az első koreai előadó, aki erre a színpadra állhatott -, és nagy siker volt a karácsony előtti napokon adott két koncert is a The Colosseum at Caesars Palace színpadán Las Vegasban, a többi fellépést mintha elátkozták volna. Először februárban egy amerikai cég, a Rain Corporation indított pert Rain és az őt képviselő ügynökségek ellen, mellyel el akarták érni, hogy ne használhassa művésznévként az USA-ban a Rain nevet. Ugyan a nevadai bíróság elutasította a keresetüket, de a valódi megpróbáltatások csak ezután következtek. A JYP Entertainment teljesen szokásos módon alvállalkozóknak adta ki a koncertek helyi lebonyolítását, és ezek közül a Wellmade Star M Corporation nem állt a helyzet magaslatán. Olyannyira nem, hogy Rain producere, a helyi promóterek és a Wellmade Star M rövidesen egymásra mutogatva érthetetlen módon és Rain nevére nagyon rossz fényt vetve az utolsó pillanatokban töröltek négy koncertet (Torontó, San Francisco, Hawaii és Los Angeles), az utolsót az előadás megkezdése előtt két órával, mivel a színpadtechnika egy része egyszerűen nem érkezett meg a helyszínre. Érthetően kiváltották ezzel a sokszor távolról érkező, magukat magas költségekbe verő jegyvásárlók haragját. Rain ekkor még a JYP Entertainment kötelékében álló szerződéses előadó volt, aki szinte az ügynökség "tulajdona", és neki semmi beleszólása vagy ráhatása nem lehetett az eseményekre. Szemtanúk számolnak be arról a kétségbeesésről, mellyel a történéseket átélte, könyörögve, hogy a műsorának legalább egy részét tarthassa meg. Az események következménye egy hosszú pereskedés lett, melynek első fordulójában az amerikai bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a koreai ügynökségi szisztémából fakadó felelősségi helyzeteket, nemcsak az inkompetens ügynökségeket és további alvállalkozóikat kötelezték súlyos pénzbüntetés megfizetésére 2009-ben, hanem magát Raint is, aki ebben a helyzetben teljesen vétlen és eszköztelen volt.

A többfordulós pereskedés 2013-ban ért véget, Rain viszontpereinek győzelmével. Nevét tisztázták, de mindez már nem lehetett gyógyír arra, hogy Rain amerikai zenei piacra való betörésének 2007-es reális esélye időlegesen semmivé foszlott.

Ugyancsak kevéssé kárpótolta mindezért Raint, hogy 2007-ben a második legjobban kereső híresség lett Koreában, és ebben az évben nevezte meg a People a világ ötven legszebb embere között, vagy hogy a Time 100 szavazásán is első helyen végzett. Stephen Colbertet előzte meg 100.000 szavazattal, aki ezt a 'sérelmet' egy tréfás paródiával torolta meg, amely kiindulása lett barátsággá alakuló többszöri találkozásuknak. Rain speciális vendégként később többször is feltűnt a híres Colbert Report adásaiban.


2007. május 25-én a turné elérkezett Japánba, és Rain ekkor az első koreai előadóművészként állt a Tokyo Dome több mint 40.000 fős közönsége elé a hatalmas aréna színpadára. Aki kicsit is ismeri Korea és Japán történelmének összefüggéseit, az pontosan tudja, hogy ez miért volt különleges jelentőséggel bíró, jelképes erejű esemény. Részletek a koncertből: I'm Coming, Bad Guy, Na, Is It Good That I'm Famous?

Rain ekkor már a Korean Air egyedi festésű repülőgépével járta a világot, melyet az I'm Coming szárnyas angyalharcosának portréja díszített.






ÖNÁLLÓSODÁS


A világturné felemás sikerét követően a mindig is önérzetes és maximalista Rain nehezen viselte a történteket. Ekkor már jelentős nemzetközi rajongói bázissal rendelkezett, akik pályafutásának eme mélypontján siettek az erős depresszióba süllyedő fiatalember segítségére. Az interneten számos kisfilm tanúskodik a "We Believe In Rain" megmozdulás eredményéről, melyeket a világ minden pontjáról küldtek készítőik Rain vigasztalására és bátorítására.



Az átmeneti hullámvölgy után Rain döntő fontosságú, ám nagyon kockázatos lépésekre határozta el magát. Ebben az évben lejárt ötéves szerződése, mely a JYP Entertainmenthez kötötte. Közös megegyezéssel ezt nem hosszabbították meg, mert JYP is belátta, hogy Rain kinőtte őt, azt mondta, hogy nem kis ügynöksége kapacitásainak túlnyomó részét már kizárólag Rain ügyeinek intézése kötötte le. Rain tanulva a történtekből, a hasonló helyzetek elkerülése érdekében megalapította saját vállalatait, köztük ügynökségét, a J.Tune Entertainmentet, mellyel kezébe vette pályafutásának menedzsmentjét. Ugyanazzal a lendülettel létrehozta a J.Tune Creative céget, mely régi vágyainak megvalósítását volt hivatott elősegíteni, hiszen mindig is azt nyilatkozta, hogy valójában designer szeretne lenni, hiszen a divat világa mindig is vonzotta. Megalapította saját divatmárkáját, a Six to Five-ot, melynek ruhatervező munkáiba éppen úgy beszállt, mint a márka termékeit promotáló fashion-koncertek megtervezésébe és kivitelezésébe. Harmadik cége a J.Tune Ent. leányvállalataként működő J.Tune Camp lett, mely a produceri tevékenységeket látta el, és e cég keretében nevelte ki Rain az egyik legsikeresebb koreai fiúcsapatot, a majd 2009-ben debütáló MBLAQ-et. Az MBLAQ zenéje, dalszövegei, koreográfiái és egész arculata Rain alkotói részvételének nyomát őrzi.


Rain első önálló zenei vállalkozása a 2008-ban megjelenő Rainism című album lett, melyhez számtalan egyéb projekt kapcsolódott, köztük maga a Rainism című számhoz készült videoklip, vagy a Love Story félórás rövidfilmje. Ám a szigorú koreai ifjúságvédelmi hatóságok azonnal lecsaptak a Rainism albumra, melyben a címadó dal szövegének erős szexuális és fallikus utalását kifogásolták. Rain, bár később kiadott egy "clean version" változatot is, nem volt hajlandó az eredeti album tartalmán változtatni, így az egy szigorú 19+ korhatáros címkézéssel került forgalmazásba.




Rain színészként is megcélozta az amerikai piac meghódítását, és 2008-ban meghallgatásra jelentkezett a Wachowski testvérek  új filmjére. Sikeresen elnyerve a szerepet egy mellékszereplő, Taejo Togokahn alakítója lett a Speed Racer című szuperprodukcióban. Ez a film lett hollywoodi debütálása, és egyúttal az első angol nyelvű szerepe is. Bár azt nyilatkozta, hogy tudatában volt annak, hogy kezdetben Wachowskiék számára nem volt több, mint egy kellően magasra nőtt keleti fickó, mégis mindent megtett a szerep tőle telhető legjobb megformálása érdekében. Bár a forgatáson betegségét eltitkolva dolgozott, mindenkinek feltűnt kitartása, elképesztő munkabírása. A 'Rain-jelenség' a rendezőpáros figyelmét is felkeltette, olyannyira, hogy a Speed Racer harcos jeleneteinek inspirációjára Rainre álmodták következő nagyfilmjük, a Ninja Assassin főszereplőjének karakterét, Raizót. Érdekes volt figyelni az amerikai színészkollégák beszámolóit, amikor elmesélték, hogy az interneten a nevére rákeresve hogyan tudatosodott lépésről lépésre bennük, hogy koreai kollégájuk nem csupán egy névtelen, ám szépreményű pályakezdő ifjú, hanem valójában egy sokmilliós rajongótáborral bíró szupersztár - mert Rain erről a forgatás során mindvégig hallgatott.


A Ninja Assassin főszerepének vállalásával Rain ismét egy kockázatos vállalkozásba fogott, mert a kemény, féléves workout komoly veszélyeket is rejthetett a további táncos karrierjére nézve. A gyerekkori nem szakszerű edzéseinek következménye egy gerincsérv lett, melyet folyamatosan kezelnie kell, hogy karban tudja tartani a fizikai állapotát, és a hatalmas megterhelés az ízületekre is elég nagy terhelést rótt. De Rain nem nagyon ismer lehetetlent, ha valamit a fejébe vesz - és már látta lelki szemei előtt a Ninja Assassint hirdető óriásplakátokat, és azokon magát, mint az első koreai színészt, Hollywood sztárjaként feltűnni.









A kegyetlen edzéssorozat és speciális táplálkozás (értsd: szinte éhezés) eredménye lenyűgöző lett: Raizo teste az anatómiai tökéletességet és egy görög szobor szépségét ötvözte, melyet Rain komoly harcművészeti felkészüléssel párosított.

Ezek miatt lett Raizo Rain által megformált figurája az akciófilmek kultikus alakja. Rain 2010-ben az MTV Movie Awards díjkiosztóján a Biggest Badass Star Award nyertese lett, megelőzve a vele versenyben álló Angelina Jolie-t is.



Alig ért véget a forgatás, amikor 2009-ben Rain újabb ázsiai koncertturnéra indult, melynek Legend of Rainism volt a címe. Főbb állomásai Japán, Korea, Kína, Tajvan, Hong Kong és Indonézia voltak, valamint a turné két koncert erejéig látogatást tett újra Las Vegasban is.

Ez a koncert már egy egészen más Raint mutatott. A koncert kicsit glamouros világában egy extrém módon megerősödött, mérhetetlenül energikus, maszkulinitásának teljes tudatában lévő, és annak kisugárzásával merészen játszó előadó uralta a színpadot.

Már az előző koncerteknek is jellemzője volt, ami itt csak még jobban felerősödött, hogy a koreográfiák és látványbeli megformáltságuk szinte önálló kis jelenetekké értek, és a koncert az egyes dalok önálló jelenet-füzéreként szinte színházi élményt nyújtott a nézőknek.

A turné áprilisban ért véget, de máris követte egy rövidebb, két hónapos, Japánban tartott koncertkörút, a Rain [Loves] Zepp Tour. Áprilisban megjelent a Back To The Basic minialbum, majd annak japán kiadása is.  A dalok egy része ekkor már négy nyelven szólalt meg Rain előadásában (koreai, japán, kínai és angol verziókban). A dalszövegek írásán túl ezen a lemezen Rain már két szám erejéig zeneszerzőként is bemutatkozott (Hip Song és Love Song), méghozzá nagy sikerrel. Érdemes megemlíteni, hogy önállósodását követően a zenei világa is változott, az újabb dalok egyértelműen egy keményebb irányba mozdultak el, és a koncerteken a régi számok is rockosabb gitáralapokat kaptak.
A Love Songhoz készült zenés videó is hatalmas siker lett, a benne látható koreográfiát külön díjazták.

A színpadi előadások sora pazar divatbemutatót képez, melyben a különleges kosztümök uralják a látványt. Meg kell említeni a Swarowski-kristályokkal díszített gyönyörű jelmez különböző színvariációit.

Az album borítóján ismét egy új Rain-arc tűnik fel: nőnek és férfinak is gyönyörű emberként, mert Rain bátran eljátszik az androgün megjelenéssel.

A turnék között Rain leforgatott egy újabb húszrészes tévésorozatot is, The Fugitive: Plan B címmel. Rain egy nőbolond, éles eszű és nagyon technikás magánnyomozót játszik, akiről kezdeti túlzó manírossága folyamatosan foszlik le amint egyre jobban megismerjük. A sorozat egy akcióvígjáték, a szokásos koreai sötét felhangokkal. Rain mintha a commedia dell'arte teljes eszköztárát felvonultatná, miközben futva és verekedve menekül a húsz részen át. Ismét újabb arcait mutatja meg ebben a szerepben, de a korábbi vígjátéki karakterek itt egy másfajta mélységgel párosulnak, amely most nem egy tragikus hősre utal, de kellően egyedi ahhoz, hogy ne egy szokásos klisének feleljen meg.

2010-től elkezd rohanni az idő Rainnel, akinek feje felett megjelenik a Koreában kötelező kétéves katonai szolgálatra bevonulás rémképe.

A katonai bevonulás egy évvel mégis elhalasztódik, mert Rainre még egy nagy mozifilm szerepe vár: a koreai légierő által is támogatott R2B: Return to Base című film főszerepében egy vadászpilótát alakít. A film egy 60-as években készült koreai sikerfilm remake-je, ily módon önálló sztori, de mégis sok rokon vonást mutat az amerikai Top Gunnal, amelyre reflektál is. A főszereplő Tae-hun amolyan nyughatatlan fenegyerek, aki először büntetésbe kerül, de természetesen a film végén hősként ünnepeljük. Rain ebben a szerepben folyamatosan használja a Fugitive-ben megmutatott komédiázó képességét, de eszköztárának gazdagságát bizonyítja, hogy mégsincs hasonlóság a két karakter között.

A filmhez kapcsolódik Rain őrült fizikai bevállalásainak talán legmeredekebbje: "vadászpilótaként" a színészeknek is át kellett menniük a 6G gravitációs teszten, amelyet több színészkollégának csak sokadjára sikerült teljesítenie. Rain viszont ezen szerencsésen túljutva bevállalta a 9G tesztet is, és a sikeres abszolválással első lett a koreai légierő történetében - a hivatásos pilótákat is beleértve -, aki ugyanazon a napon teljesítette mindkét vizsgát. Igaz, hogy elmondása szerint másnap reggel nem bírt talpra állni, mert a nagy nyomás következtében szétpattantak a hajszálerek a lábaiban.



KÉNYSZERSZÜNET




Egy nagy ázsiai turnét követően Rain egy koreai koncertsorozattal búcsúzott a hazai közönségtől, mindkét turné címe The Best Show volt. A két utolsó koncertről készült egy 3D-s koncertfilm is, melyet 2012-ben mutattak be az R2B: Return to Base című mozifilmmel egyidejűleg, valamint limitált szériájú DVD-n is kiadtak. A hiátus minél sikeresebb átvészelése érdekében Rain még rengeteg reklámot is forgatott, melyek a filmek mellett valamennyire jelen tartják a médiában.

Tavasszal még a rendkívül sűrű programjába beillesztett egy európai villámlátogatást is, megtartva első koncertjét a kontinensen. A helyszín és az esemény is különleges volt, mert ki gondolt volna arra, hogy Rain éppen a drezdai operaházban fog fellépni? Pedig így történt, annak köszönhetően, hogy korábban Sanghajban összeismerkedett egy fogadáson Jan Voglerrel, a Drezdai Zenei Fesztivál intendánsával, aki mellesleg világhírű csellista is. A köztük alakuló barátságnak köszönhetően Vogler már Rain kínai koncertjén fellépett, majd meghívta Raint a komolyzenei fesztiválra. A Semperoper színpadán mindkettejüknek volt önálló zenei blokkja, és Jan Vogler az általa írt gyönyörű zenei felvezetőkkel ismét szerepelt Rain műsorrészében is.

2011-ben Raint újra a Time 100 listáján találjuk, és részt vesz a százak számára rendezett díszvacsorán, ahol összeismerkedik Stinggel. Az utolsó pillanatban felkeresi Koreában Richard Gere is egy filmes projekt tervével, de ennek részleteit nem ismertetik a bevonulás előtt. Azt viszont tudni lehet, hogy számos hollywoodi filmes felkérést a katonai szolgálat miatt vissza kell utasítania Rainnek, amely szintén nem tesz jót a karrierjének.

Nem csoda, ha ezek után nagy érdeklődés kísérte, hogy vajon a kötelező katonai szolgálatot hogyan teljesíti. Elképesztő méretű hazai és külföldi médiafigyelem össztüzében, a feléje irányuló szeretet és aggodalom szinte viselhetetlen mértékű megnyilvánulásainak közepette történt meg a bevonulása. Mivel Rain már afféle "haza hőse" szerepbe is került, közkatonaként is jó példával kellett szolgálnia. Bár éppen  ragyogó karrierjének tíz évét zárta, tele volt félelemmel és bizonytalansággal a kétéves bekövetkező hiátus következményei miatt, de a média és a hadvezetés is már egy újabb szerepet jelölt ki neki. Ennek következtében Rain igyekezett megfelelni a mintakatona szerepnek, bevállalva az alapkiképzést követően egy további extra kiképzést is, és öt hónapot leszolgált a demilitarizált övezethez tartozó hegyvidéki laktanyában, mielőtt átkerült a hadsereg média-egységéhez, ahol az éppen katonai szolgálatban álló legnagyobb celebritások szolgálnak. Ezen hírességek megterhelése nem kisebb a közkatonákénál, mivel az országban folyamatosan cikázva rengeteg fellépésen és egyéb eseményen való részvétellel kell munkálkodniuk mind a közkatonák moráljának, mind a hadsereg külső megítélésének erősítésén.

Bár Rain a tőle megszokott módon maximalizmusra törekedett a katonai kötelezettségek teljesítése terén is, váratlanul 2013 elején egy hihetetlen erejű, és teljesen érthetetlen támadássorozat alanya lett, és annak ellenére, hogy személyesen is elkövetett egy kisebb hibát,  az ellene folytatott hajtóvadászat méltatlansága nagyon erősen megviselte. A bevonulás előtti félelmei is mintha testet öltöttek volna: bekövetkezett egy erős állapotromlás a gerincsérvében, melyet nem tudott a szükséges kezelésekkel karbantartani a seregben, és 2012. szeptemberében kórházba került. Alig egy hét múlva színpadra állt, de a fájdalmak miatt a további fellépésein csak énekes szereplést volt képes vállalni. Azóta nem láthatjuk a színpadon táncolni, és csak bízunk abban, hogy állapota ismét rendben van, és a visszafogott színpadi jelenlét már inkább csak a közönség 'kiéheztetését' szolgálja.

Kapcsolódó blogbejegyzések:

Parancsba lehet adni az ESŐnek, hogy ne essen? (2011)

Mint(a)katona (2011)

Hogyan tovább? (2011)

Katonák a megvadult civilek között

ÍRJÁTOK ALÁ A PETÍCIÓT! (2012.06.27.)

A sapkaháború - 1/4. rész (2013.01.01-08.)

A sapkaháború - 2/4. rész (2013.01.01-08.)

A sapkaháború - 3/4. rész (2013.01.01-08.)

A sapkaháború - 4/4. rész (2013.01.01-08.)


Rain 2013. július 10-én fog leszerelni. Mivel a bevonulása előtt a saját cégeit eladta, ezért a vezető ügynökségek máris ádáz küzdelmeket folytatnak érte, remélve, hogy valamelyikükkel szerződve fog tovább dolgozni. A közönség is kíváncsian várja, hogy miképp alakul Rain további pályafutása.





Kiegészítés:

Rain rövid ünnepi búcsúztatással, bár az egysége körül dúló viharok közepette távozott a katonaságtól. Életében először nem első lett valamiben, hanem éppen az ellenkezője: a hadsereg PR-egységéből ő szerelt le utolsó katonaként, mert azt követően döntés született az egység megszüntetéséről.

Hónapokig tartó hosszú hallgatás következett ezután, mely alatt szinte semmi hír nem érkezett róla. Ma már tudjuk, hogy ez az időszak kemény munkával telt, melyet Rain szinte a stúdióban élve töltött, ahol készítette a következő albumának dalait. Közben egy rajongói találkozó mellett csak külföldi megmozdulásai voltak, fellépett Thaiföldön, Szingapúrban, Kínában és egy koncertsorozatot adott Japánban. Külföldön, ahol az ostoba belpolitikai csatározások nem érintették a rajongóit, szinte semmi nyomot nem hagyott a kétévi hiátus a népszerűségén, sőt a visszatérése iránti várakozás izgalma csak egyre fokozódott.

Novemberben Rain részt vett Kínában a MAMA gáláján, mely az egyik legnagyobb ázsiai zenei díjkiosztó, és ennek az eseménynek a közvetítése lett az első megjelenése a hazai, koreai televízióban is. Döbbenetes pillanatokat éltek át a közönség soraiban ülők és a televízióadás nézői egyaránt. Bár Rain fellépését az esemény "csúcsának" szánt életműdíj átadása előzte meg, melyben Stevie Wonder részesült. Ám amikor Rain neve megjelent a kivetítőn, a stadionra ráült valami lélegzetvisszafojtásos, magasfeszültségű várakozás, hiszen valahogyan mindenki azt érezte, hogy egy második debütálásnak a részese, azzal a különbséggel, hogy Rain most élet-halál harcot vív szakmai helyének visszaszerzéséért. Rain szakmai érdemeivel mindenki tisztában volt, és úgy tűnt, hogy a méltánytalanságok sorával is, ami érte. Bár az első másodpercekben Rain csak némán nézett a közönségre, de színpadi jelenlétének ereje nem maradt hatástalan - a stadion felrobbant, és abban a pillanatban mindenki tudta, hogy Rain nyert, és a király visszatért.




A hivatalos comeback dátumának végül 2014. január 2-át jelölték meg, ez lett a sorban hatodik album, a Rain Effect megjelenésének, valamint a két vezérdalhoz, a 30 Sexy-hez és a La Songhoz készített zenés videók bemutatásának napja.

Felvezetésként decembertől az MNet sugározta a hat egyórányi részből álló, ugyancsak Rain Effect címet viselő docu-reality sorozatot, mely Rain kulisszák mögötti magánszférájába is betekintést engedett, valamint azokba az érzelmi hullámzásokba és katartikus pillanatokba, melyekkel Rain megélte a vele történteket.

A dalok a slágerlisták élén landoltak, és a szakmai vélemények is egyetértettek abban, hogy Rain első szerzői albuma - minden dal zeneszerzője és szövegírója Rain, valamint a produceri tevékenységeket sem engedte ki a kezéből - egy izgalmas, igényes alkotás, erős alkotói egyéniséget kifejező egyedi stílussal.

Lemezismertetőnk itt: http://incrediblerain.blogspot.hu/2014/01/rain-effect-review-20140126.html

Azóta Rain filmes karrierje is újra nagy lendületet vett, az elmúlt év végén egy hollywoodi produkcióban, a Brian A. Miller rendezésében készülő The Prince-ben vállalt mellékszerepet Bruce Willis és John Cusack mellett. Idén pedig november 11-re tűzték ki az első kínai egész estés filmjének (For Love Or Money) bemutatóját. Nyár végén pedig megkezdte egy koreai televíziósorozat (My Lovely Girl) forgatását, melyben szintén főszerepet játszik.

Rain azt ígérte, hogy a katonaság végeztével érettebben fog visszatérni. Aki követi a pályáját, annak nem kerülheti el a figyelmét személyiségének, megjelenésének változása, mely nemhogy az eddigieknél is férfiasabb lett, de magán hordozza az időközben végzett számvetés eredményeit is. Rain mintha megint egy lépéssel a K-pop előtt járna: miközben ott az egyre extrémebb látványok és ötletek prezentálásával remélik a közönség kegyeinek elnyerését, Rain színpadi jelenléte egyre letisztultabb, természetesebb. Nem is beszélve az unplugged koncert farmeres-pólós keresetlen egyszerűségéről.





Ugyanakkor nem kell félnünk attól, hogy elveszítjük Raint, a különleges színpadi látványok mesterét és a divatikont, hiszen ha a két új vezérdalhoz tervezett színpadi image-ét magunk elé idézzük, akkor egy soha nem látott Rainre csodálkozhatunk rá. Bár minden koreográfiát teljes erőbedobással és élvezettel tud újra táncolni, ám mégis a hangsúly érezhetően a dalok előadásának hangi megformáltságára helyeződött. Rain, aki játékosságából sem veszített semmit, még az eddigieknél is nagyszerűbben énekel, és igazi előadói nagyságként rendre mély és bensőséges érzelmekkel ajándékozza meg a nézőket-hallgatókat. A Marilyn Monroe és a Dear Mama Don't Cry mutatja azt a széles skálát, melyet könnyedén képes érzelmileg bejárni.




Rain pályájának további eseményeit a blogon és a facebook-oldalunkon bárki követheti, akár velünk, a Cloudok magyar közösségével együtt, hiszen szeretettel várunk mindenkit, akit kicsit is megragadott Rain rendkívüli tehetsége.


Blog:
Incredible Rain: http://incrediblerain.blogspot.hu/

Facebook:
Cloud Hungary: Incredible RAIN / 헝가리구름: 대단한 비 http://www.facebook.com/incredibleRAIN








(Harudo11)


















2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jó dolog Rain-ről ennyi mindent megtudni. A szinpadi és filmes szerepeiben is érezni lehet a hihetetlen tehetségét, és csak csodálni lehet őt a mérhetetlen elszántságáért. Megérdemli, hogy a legnagyobbak között tartsák számon. Reméljük, hogy Ázsia és Amerika után Európa is felfedezi őt. Kis hazánk is úttörő lett ebben.
Köszönet a nagyon-nagyon jó blogodért!

jánosné kovács írta...

Rain nagy kedvencem!..köszönöm ,hogy többet tudhattam meg róla általatok! szép napot mindenkinek!