Végtelen erőfeszítés, végtelen kitartás, végtelen szerénység. (Rain vezérelve)

Tudtam, hogy ránézésre nem tűnök valami nagy számnak, a megjelenésem sem túl vonzó, de a bensőm elég rendkívüli. Minden színpadra lépés előtt azt mondom magamnak, hogy én vagyok a legjobb, és minden előadás után ugyanúgy azt, hogy nem én vagyok. Ezért minden fellépés előtt 120 százalékosan kell felkészülnöm, hogy az előadáson 100 százalékos teljesítményt tudjak nyújtani. Ennek érdekében minden álló nap folyamatosan képzem magam. Már nagyon hosszú ideje alváshiányban szenvedek, mert ha éppen nem dolgozom, akkor vagy edzek, vagy a koreográfiákat és a dalokat próbálom. Éppen úgy, mint a filmfelvételek idején, ha valamit nem csináltam jól, képtelen vagyok aludni. Akár színészként, akár énekesként, a legjobbat kell tudnom kihozni magamból. De nem kell aggódni, hogy most nincs elegendő időm az alvásra, jut arra majd bőven a halálom után. (Rain)

Ez a fiatalság, ez az egészség... és a túlcsorduló önbizalom... az erőfeszítés, amit az oly hihetetlen előadásai sikeres megvalósításáért tett... és a tehetség, amit felmutat, ezek töltenek el spontán tisztelettel engem. Azt gondolom, hogy a történelem a fontos személyiségek között fogja jegyezni. Úgy, mint aki színészként és zenészként egyaránt sikeres lett. ...
Ami igazán meglepő Ji-hoonban, az az, hogy egyfajta düh, bosszúvágy és szomorúság, az összes efféle sötét, komor negatív motiváció az ő esetében rendkívül optimista és derűs módon ölt testet.
(Park Chan-wook rendező)

A Global Post esete a Cloudokkal (2013.07.25-30.)

««« Rain naptára 2013.07.25.                                                                                                           Rain naptára 2013.07.30 »»»



Már írtunk arról, hogy a Yonhap News Agency Rainről hamis állításokat tartalmazó híradása - miszerint a PR-katonák botrányában ő volt érintett Se7en mellett - szertefutott a világban, és a Cloudok (köztük mi is) harcba szálltak a helyreigazításokért, hiszen Raint elsőként tisztázta a Honvédelmi Minisztérium fegyelmi vizsgálata, másrészt már két hete nem is volt katona, hiszen július 10-én leszerelt.

A The Korea Herald szinte azonnal módosította a tudósítását, hiszen valószínűleg a helyi ismereteik alapján nem igényelt túl nagy utánajárást a valóságtartalom felülvizsgálata. Az amerikai Global Post pedig példaértékű magatartást tanúsított az eset kapcsán - és bár ők is a téves hírt közölték, azt hiszem, hogy nyugodtan mondhatjuk: emelt fővel jöttek ki a helyzetből.

Az első, július 25-én megjelent tudósításuk a Yonhap News vezérhírének szó szerinti átvétele volt, ezt a cikket és a magyar fordítását ebben a posztban lehet elolvasni a The Korea Herald helyreigazítását ismertető részben: http://incrediblerain.blogspot.hu/2015/01/rain-naptara-20130725.html






A Cloud USA egyik vezetője, Stephe Thornton figyelt fel erre a híradásra, és mint ahogyan az egy kiváló Cloudtól elvárható, azonnal szót is emelt a hamis híresztelés ellen egyrészt a cikk alatti hozzászólásában, és az internetes felületein segítséget is kért a többi Cloudtól. El is indultak az üzenetek a szerkesztőséghez, ahogyan azt ők maguk is megerősítették. A szerkesztőség néhány napos hallgatása (közben hétvége is volt éppen) kissé szította az indulatokat, mert joggal gondolhatták a hozzászólók, hogy figyelmen kívül hagyják a bejegyzéseiket.

Screen shot 2013-07-27 at 13.24.43

Screen shot 2013-07-27 at 13.25.00



De nem így történt, mert a Global Post utánajárt a tényleges helyzetnek, és az a hozzászólók igazát erősítette meg. Azonnal át is szerkesztették az eredeti cikket, július 29-én beleírva abba egy bekezdést, amelyet kék háttérrel kiemeltünk.


Screen shot 2013-07-29 at 11.08.31


A kiegészítés magyar fordítása: "Azonban Raint felmentették a helytelen magatartásért járó büntetések alól, és két héttel ezelőtt leszerelte a Honvédelmi Minisztérium, jelentette a Seoul Broadcast System."

Azonban ez még nem elégítette ki maradéktalanul Rain jó hírnevének megőrzését, mert maradt még félreérthető tartalom így is az írásban, ezt jeleztük is a szerkesztőségnek, hiszen a félmegoldás nem hozott megnyugtató eredményt. A cikkhez írt hozzászólások július 29-én így néztek ki:


Screen shot 2013-07-29 at 11.07.14

Screen shot 2013-07-29 at 11.07.31

Screen shot 2013-07-29 at 11.07.44

Screen shot 2013-07-29 at 11.07.51

Screen shot 2013-07-29 at 11.07.58



És lássatok csodát: miután ezt is szóvá tettük, még ugyanazon a napon a szerkesztőség másodszor is korrigálta a cikket, immár Rain nevét teljesen kivéve abból!








A konkrét nevek tehát kikerültek a cikkből, melyhez a szerkesztőség az alábbi kiegészítést fűzte:
"Javítás: Ez a cikk egy korábbi verzió szerkesztett változata, amely téves, arra utaló információkat tartalmazott, hogy az előadóművész Rain is részese volt a közelmúltbeli kötelezettségszegésnek."

Azon már nem lehetett segíteni, hogy természetesen itt is - és szinte minden más cikkben - felemlegették Rain januári botlását, amely ebben a szövegösszefüggésben olyan színben tűnt fel, mintha az lett volna az egység megszüntetéséhez vezető folyamat egyik fő mozzanata.

Az elmúlt időszakban a médiaszenny mindent elsöprő áradását átélve talán kissé meg is lepett bennünket a Global Post ilyen tisztességes hozzáállása, ezért szinte azonnal igyekeztünk kifejezni a köszönetünket érte - és a sors fintora, hogy ez viszont a szerkesztőségben okozott némi meglepetést.

Mondhatnánk, hogy minden jó, ha a vége jó, a szerkesztőség július 30-án egy újabb írásában össze is foglalta a történteket, ennek fordítását olvashatjátok a történetünk lezárásaként.

És hogy mi is megdicsérjük saját magunkat: azt hiszem, hogy ezt jól csináltuk, kedves Cloudok. Bárcsak az összes érdemtelen támadást, alaptalan mocskolódást így lehetne elhárítani, ami Rainre hárult az utóbbi időben.




How we restored the K-pop community's faith in journalism


Are K-pop commenters the best commenters of all? With one correction, GlobalPost goes from tabloid rag to restorer of faith. As an international news company, we try to be a website of record for many things: major conflicts, the globally shifting middle class and, of course, Korean pop.

But we're not always perfect, as a recent incident demonstrates. The original version of a wire story from South Korea's Yonhap News Agency published on our site last week caught the attention of K-pop fans for erroneously suggesting that South Korean pop star Rain and other celebrity soldiers were sentenced to military prison after being caught on camera misbehaving.

Vigilant Rain fans were not happy with the slip — and they let us know:





Korean pop, for those with an unworldly cultural palette, is a global phenom. K-pop has been called "South Korea's Greatest Export," while Psy's "Gangnam Style" became the third most popular single in 2012 in terms of global digital sales.

GlobalPost received dozens of comments as well as tweets and emails from concerned K-pop fans about the story — in fact, it was one of our most-commented stories in recent weeks. Of course, we regret any errors in news stories appearing on our site, and looked into the matter promptly.

Finding incorrect information, we edited the story and issued a correction, as is our policy.

We soon found that K-pop fans can be as velvet-gloved with their praise as they are heavy-handed with their critiques — a bit of a surprise, considering their initial vehemence:

 

We're glad we set the story straight with the help of our readers.

And for the record, we do not have a secret agenda against one of the world's most influential entertainers — no matter what Stephen Colbert would have you believe.


(Video - The Colbert Report)



Magyar fordítás
Fordította: Harudo11

Hogyan adtuk vissza a K-pop közösségek újságírásba vetett hitét


A K-pop hozzászólók a legjobbak mindenek felett? Egyetlen helyreigazítás árán a Global Post megmenekült a bulvárszennytől és a hitet is visszaállította.

Mivel nemzetközi hírügynökség vagyunk, olyan weboldalként próbálunk működni, amely sokféle dologról hírt ad: fontos konfliktusokról, a középosztály globális változásairól és - természetesen - a koreai popról.

De nem mindig vagyunk tökéletesek, amint azt a legutóbbi incidens is bizonyítja. A múlt héten közzétettük oldalunkon a dél-koreai Yonhap Hírügynökség vezércikkének eredeti verzióját, amelynek téves utalására felfigyeltek a K-pop rajongók, miszerint a dél-koreai popsztár Raint és más katonáskodó hírességeket katonai börtönbüntetésre ítéltek, miután lefilmezték a nem megfelelő viselkedésüket.

Rain éber rajongói nem lettek boldogok ettől a csúsztatástól  - és ezt tudatták is velünk:







A koreai pop azok számára, akik határok nélküli kulturális palettával bírnak, egy globális jelenség.  A K-popot már "Dél-Korea legnagyobb export"-jának nevezték, amikor Psy Gangnam Style-ja, mint a legnépszerűbb single 2012-ben elérte a harmadik helyet digitális értékesítés tekintetében.

A Global Post több tucat hozzászólást, tweetet és e-mailt kapott a sztori kapcsán érintett rajongóktól - valójában ez volt a legtöbb hozzászólással bíró történet az elmúlt hetekben. Természetesen sajnáljuk, ha bármiféle hiba szerepel az oldalunk híradásaiban, és azonnal utánajártunk az ügynek.

Tévesnek találva az információt, átszerkesztettük a történetet és kiadtunk egy helyreigazítást, mivel ez az eljárásmódunk.

Hamarosan azt érzékeltük, hogy a K-pop rajongók éppolyan bársonykesztyűsek a dicséretükben, mint keménykezűek a kritikájukban - és ez egy kis meglepetés volt a kezdeti hevességüket tekintve:










Örülünk, hogy egyenesbe hozhattuk a történetet az olvasóink segítségével.

És az is az igazsághoz tartozik hogy, nincs titkos programunk a világ egyik legnagyobb hatással bíró előadóművésze ellen - attól függetlenül, amit Stephen Colbert szeretne Önökkel elhitetni.




















































Rain első civil megjelenése (2013.07.26.)



A leszerelés óta ma először láttuk Raint - igaz, csak egy videoüzenetben, amelyet a Sonic Bang Fesztivál látogatóinak címzett - angolul. De az üzenet az üzenetben sokkal fontosabb, mint a szavakban kifejezett tartalom: Rain megvan, jól van, és készül a feladataira.






 

by Terry Yu







Bejegyezte: Harudo11





















A hazug embert könnyebb utolérni...? (2013.07.25.)

««« Rain naptára 2013.07.24.                                                                                                          Rain naptára 2013.07.25. »»»



A NATE utánközléseként az ALLKPOP ma egy újabb cikket jelentetett meg, melynek címében azt exponálja, hogy Rain a szükséges adminisztráció elvégzése nélkül került a DEMA-hoz. Ez van a címben. Aztán a cikkben az szerepel, hogy további tíz meg nem nevezett celebritással történt ugyanez. És már hiába írják azt is, hogy mindezért a katonai vezetésnek kell felelnie, a címmel ismét rászabadították az indulatokat Rainre.

http://news.nate.com/view/20130724n16226
http://www.allkpop.com/article/2013/07/rain-revealed-to-have-become-a-celebrity-recruit-even-without-the-necessary-paperwork

A hozzászólók ostobasága és agresszivitása egyszerűen elképesztő. A börtönbüntetéstől a teljes katonai szolgálat megismétléséig mindent kívánnak Rainnek, olyasmiket írva, hogy az utolsó két évben mindent rosszul csinált, és egyáltalán nem kár érte, ha eltűnik a szórakoztatóiparból.

Visszaolvastam a 2012-es februári eseményeket. Az újságok arról tudósítottak, hogy Rain négy hónapnyi szolgálat letöltése után először volt szabadságon február 9. és 16. között, olyan csöndben, hogy arról még az ügynöke sem tudott, és végig ki sem tette a lábát a házából - nem csoda, hogy kissé csalódott is volt a média, hogy csak utólag szerzett tudomást minderről. 

Február 16-án volt egy laktanyai ünnepség, melynek keretében Raint is előléptették, ekkor lett őrvezető.

Az első tudósítás február 22-én érkezett arról, hogy valószínűleg a szórakoztató egységhez fog átkerülni.

És most jön mindaz, amit már tavaly furcsának találtam, de akkor még nem tulajdonítottam neki különösebb fontosságot. A sajtóban először ez jelent meg:

One of Rain's own aides said on the 22nd, "Rain told me that his position might have to be changed, when he took a leave from the military. Since the Publicity Department made a firm request that he should become an entertainment soldier, he seemed to be determined to change his position."

Credit to Sports Hankook http://news.nate.com/view/20120222n25567
English translation by 화니

Amit annyit tesz, hogy
Rain egyik segítője ezt nyilatkozta 22-én: "Rain azt mondta nekem amikor eltávozáson volt a hadseregből, hogy a beosztását lehet, hogy meg kell változtatnia. Mivel a DEMA azzal a határozott igénnyel állt elő, hogy neki szórakoztató katonává kell válnia, úgy tűnt hogy rászánta magát a beosztásának megváltoztatására."

A február 23-án tartott meghallgatását követően már másnaptól a DEMA kötelékébe rendelték, igaz, hogy tényleges átköltözése csak a hónap vége felé történt meg.

De!!!

Még ugyanazon a napon, amikor a sajtóban szétfutott a hír, hogy a DEMA igényt tart Rainre, megjelent a DEMA közleménye, melyet a szóvivő twitterén tettek közzé:

"Csak azok választhatók ki szórakoztató katonává, akik saját elhatározásból szolgálják a Nyilvános Egységet, amely a Honvédelmi Minisztérium része.
Tiszteletben fogjuk tartani Jung Ji-hoon közlegény véleményét (akinek művészneve Rain), megerősítve az elhatározását, miután holnap (csütörtökön) meghallgatjuk őt, és ha eláll a tervétől, hogy jelentkezzen a Nyilvános Egységhez, akkor nem fogjuk őt arra kiválasztani."

Majd még egy bejegyzés ugyanott, ugyanakkor:

"Szerepel egy ténybeli tévedés a Jung Ji-hoon közlegényről (művészneve Rain) szóló cikkekben, ezért a Honvédelmi Minisztérium megpróbálja hivatalos álláspontját közzétenni a kérdésben.
A hadsereg nem kérte Jung Ji-hoon közlegényt, hogy legyen a Honvédelmi Minisztérium Nyilvános Egységénél szórakoztató katona, arra saját elhatározásából nyújtott be kérvényt február 17-én."

Azután: 
 
A Honvédelmi Minisztérium állásfoglalása az újságcikkekről, melyek tudósítanak arról, hogy "Rain pozíciója kiképzősegédből szórakoztató katonára változik"

  • Néhány újságcikk jelentette február 22-én, hogy Jung Ji-hoon közkatona beosztása megváltozott kiképzősegédből szórakoztató katonává, de ebben a kérdésben van egy ténybeli tévedés a cikkekben. Ezért a Honvédelmi Minisztérium közzéteszi erről álláspontját.
  • A Honvédelmi Minisztérium Nyilvános Egységének honlapja február 3-án nyilvánosan meghirdette a szórakoztató katonaságot, a bejelentést minden egységnél szolgáló katonának szánták, és Jung Ji-hoon saját elhatározásából nyújtotta be jelentkezését arra február 17-én.
  • A hadsereg nem kérte Jung Ji-hoon közlegényt, hogy legyen szórakoztató katona a Honvédelmi Minisztérium Nyilvános egységénél, és a tervek szerint a válogatás eredményét február 24-én teszik közzé azt követően, hogy az összes jelentkező, köztük Jung Ji-hoon közlegény is, letette a szóbeli vizsgát február 23-án.

Nomármost:

Már tavaly szöget ütött a fejemben, hogy vajon miért kell olyan vehemenciával tiltakoznia a DEMA-nak az ellen, hogy ők kérték volna Raint az egységhez? Talán mert tényleg így történt, és mert Rain igazságot tartalmazó magánmegjegyzését naivan szétkürtölte a segédje? Akkor azt gondoltam, hogy talán a sereg reputációja miatt fontos, hogy a nyilvánosság úgy értesüljön, hogy természetesen Rain hajtott erre a nagy megtiszteltetésre.

Ha viszont Jung Ji-hoon közlegény tényleg benyújtotta a kérelmét, akkor az vajon hová lett? Mert ha benyújtotta, akkor hazudik a mostani újságcikk.

Ha Jung Ji-hoon nem nyújtotta be a kérelmét, mert esetleg nem állt szándékában a DEMA-hoz kerülni, akkor a tavalyi közleményében szemérmetlenül hazudott a DEMA.

Ha Jung Ji-hoon nem azt mondta, hogy a távollétében áthelyezték a DEMA-hoz a hadvezetés kérésére (értsd: parancsára), akkor hazudott a sajtónak nyilatkozó segédje.

Rain viszont biztosan nem hazudott, hiszen meg sem szólalt, mert Jung Ji-hoon közlegényt a kutya nem kérdezte. De ha annyira azon törte a fejét, hogy a demilitarizált övezetből már februárban átkerüljön a PR-egységhez, akkor mi a fenének csinálta végig az extra háromhetes kiképzést karácsony előtt? Mert az olyan jó volt neki? Nem gondolom, hiszen talán azért volt annyira bezárkózva a szabadsága alatt, mert már akkor sérült lehetett.

A DEMA viszont készült a nagyszabású vietnami vendégszereplésre, és ehhez fel kellett töltenie az egységet friss erőkkel a leszerelések miatt megüresedő helyeken. Rain március 17-én már Vietnamban lépett fel, igaz hogy csak műsorvezetőként, mert a gyors áthelyezés miatt a régi egységénél még a sérülése kezelésére se maradt ideje.




A szóvivő tudósított a február 24-i döntésről, melynek értelmében a DEMA-hoz újabb szórakoztató katonák kerültek. A közlemény megismétli, hogy mindegyik katona beadta az áthelyezési kérelmét február 17-ig!!! - és most egyikét sem találják. De a sajtó és a netizenek hada csak Rainre utazik.






Forrás: http://memo-rain.ning.com/profiles/blogs/eng-trans-12-02-22-rok-mnd-rok-ministry-of-national-defense
http://memo-rain.ning.com/profiles/blogs/eng-trans-12-02-24-rok-mnd-tweet-about-rain
Bejegyezte: Harudo11





























Gerstner Anna: Amikor erősen esett az eső (novella)





Esett az eső, hevesen és kitartóan, szakadt az égből, pergett a levelekről, csurgott a háztetőkről, csobogott a házak ereszcsatornáiban, zubogott a patak megáradt vizében. Ömlött, mintha dézsából öntötték volna. A patakocska körül minden zöld volt, sötéten burjánzott a fű és a gaz, fák és bokrok nőtték be gazdagon a partját. Még néhány szál nád is sarjadt, a folyás mentén följebb, eltakarva a felületes szemlélők elől a vízben virgoncan ficánkoló apró halacskákat. A kertek nem nyúltak le a partig, a házak csak valamivel odébb kezdődtek, jobb és bal oldalon egyaránt. A levegő szinte tapinthatóan súlyos volt a párától, mintha ő maga akart volna cseppfolyóssá válni, vagy még inkább mintha még magukból a levegőrészecskékből is víz szivárgott, folydogált volna mint kicsiny, megrepedt tartályokból, addig-addig, míg egyszer csak cseppé formálódva látható alakot nem ölt, és le nem hullik a földre, vagy a többi víz közé, azonnal összeolvadva velük, folyamatos mozgásban, benne maradva az örök körforgásban. A föld fölött ködgomolyagok úsztak lustán tapadósan, sietség nélkül, mert nemigen volt légmozgás, ami hajtotta volna őket. A fűszálak meghajoltak, a fák is lehajtották kissé a fejüket, érezve a víz súlyát, amely mindig lehúzta őket, hiába rázták meg magukat újra meg újra, hogy a súlytöbblettől valahogy szabaduljanak. A virágok szirmai is lekonyultak kelyheik fölött, mint síró ember nedvesen összeragadó szempillái. A madarak elhallgattak, a rovarok bemásztak a föld alá, vagy megbújtak valahol a fű mélyén: csak a kis halak ficánkoltak továbbra is vidáman és élénken egymást kerülgetve, játszadozva. Minden más látható élőlény lógatta az orrát, és csöpögött.
Egy különösen nagy és erős fa is állt a víz mellett. Ágai vastagok voltak, de tartása kissé görnyedt, bizonyára a napfény felé próbált elhajolni. Egyik földközeli ága mélyen benyúlt a patakmeder fölé, szinte párhuzamosan a talajjal, mesterséges hidat alkotva a két part között, melyet bátran használhatott egy biztos léptű ember. Az ág közepén egy kislány ült, a lábát lógatva, és a vizet nézte, előrehajolva, roppant elgondolkozó arccal. Állát a tenyerébe támasztotta, orra hegyéről és előrehulló fonott, barna copfjai végéből egyenletesen csöpögött az esővíz. Nem lehetett több tizenkét évesnél. Nem viselt kabátot, csak egy bő, barna pulcsit, rövid, kék szoknyát, és egy vajszínű harisnyát, amely szürkére színeződött a magába szívott víztől, és súlyosan tapadt a lábára. Láthatólag nem érdekelte a nedvesség, szinte mozdulatlanul ült, rezzenéstelen szemekkel meredve maga elé, csak a lábát lendítette meg néha egy kissé, majd hagyta szabadon himbálózni. Kétoldalt, a házakban égtek a lámpák, be lehetett látni az ablakokon, ahol nem volt behúzva a függöny. Az emberek bent tettek vettek, ültek, járkáltak, beszéltek, élték az életüket, de a lány egy pillantásra sem méltatta őket, sem az ablakokon kiömlő sárga fénypászmákat. Minden érzékét, a szimatát, a hallását, tapintását, látását, ízlelését, lekötötte az eső. Nyelve hegyét kissé kidugta, hogy fölfogja vele a homlokáról csorgó cseppeket.
Az eső újult erővel zendített rá, erősen dobolt a háztetőkön és a leveleken, mintha hirtelen megelégelte volna ezt a lagymatag tempót, mert valami sürgős tennivaló jutott az eszébe, és sietve ki akarta volna adni az erre a területre kiszabott vízmennyiséget, hogy aztán szaladhasson tovább más szomjazó tájakra. Sűrűn hullottak a cseppek, a föld már nem győzte inni magába. Új csermelyek és patakok keletkeztek, apró medreket vájva maguknak a földben, keresték az elfolyási lehetőséget. Valahol a távolban halványat villant az ég, majd rá hat másodpercre távoli morajlás hallatszott. Az esőcseppek még hangosabban vertek vizet és földet, mintha még súlyosabbak és tömörebbek lettek volna, mint eddig. Még egy távoli villámlás, majd dörgés következett. A kislány a faág közepén ekkor összerezzent, majd lassan fölnézett, mintha megérintették volna. Tekintetét a part egy bizonyos pontjára emelte, ahol egyszerre csak sűrűbben kezdett hullani az eső, mint máshol. Hatalmas vízcseppek hullottak ott, mint egy-egy ágyúgolyó. Már szinte nem is lehetett látni köztük a levegőt. A levelek felsóhajtottak, és egyszerre mintha az egész táj figyelt volna. A szakadó esőből azon a helyen egy ember alakja formálódott ki néhány másodperc alatt. A kislány elkerekedett szemmel figyelte. Vízből volt az egész, és mégsem omlott a földre, mintha egy láthatatlan forma tartotta volna. Aztán egyszerre már nem csak vízből volt. A vízen, mint valami egyre vékonyodó burkon keresztül fekete és bőrszín szűrődött át. Egy igazi ember volt ott, csillogó buroktól körülvéve, mintha egy tükörbe lenne bezárva. Végül a vízburok egyszer csak leszakadt róla, és hangos placcsanással terült el a földön, mintha hirtelen megszűnt volna a testet és a vizet egymáshoz vonzó láthatatlan erő. Vízcsöppek repültek szanaszét onnan, ahol földet ért az embernyi víztömeg.
Egy férfi – vagy még inkább egy fiú állt ott lehajtott fejjel, ökölbe szorított kézzel: a korát nehéz lett volna pontosan megmondani. Arca fiatal volt és angyali, szemeit hosszú szempillák árnyékolták, de teste egy felnőtt férfié volt, hibátlanul tökéletes. Nem viselt felsőrészt, csak egy fekete farmernadrágot, amit öv tartott a csípőjén. Mezítláb volt, fekete haja csapzott. Fölemelte a fejét, és a vastag fa törzséhez lépett. A kislány érdeklődve nézte néhány pillanatig, aztán megszólalt.
- Ismerlek téged! Vagy legalábbis tudom, hogy ki vagy. Te vagy Rain, a koreai pop-sztár. A nővéremnek van rólad egy posztere a szobája falán, innen tudom. Néha csókot is nyom a papírszádra – a kislány vidáman kuncogott.
- Szervusz! - A fiú ránézett, és elmosolyodott. Mosolyában volt valami csintalan, és igazán kisfiús. - Igen, én vagyok az – mondta, és szégyenlősen elnevette magát. - Nem gondoltam, hogy találkozok itt valakivel. Te ki vagy?
- Gréti - a kislány megvonta a vállát. - Itt lakom a szomszéd házban. Abban a nagy fehérben ott. - mosolygott. - Nem sok érdekeset lehet rólam tudni. Tizenegy éves vagyok, van egy nővérem, meg egy bátyám, a maga módján mind a kettő lökött, én meg iskolába járok, és túl sok leckét adott fel ma az angoltanár. Semmi kedvem hozzá. De te – mutatóujját kinyújtva a fiú felé bökött – te sokkal érdekesebb vagy. Te híres is vagy, meg az esővel jöttél ide. Mit keresel itt?
- Utazom – mondta. - Amerre az eső megy.
- És merre megy az eső?
- Amerre szükség van rá, gondolom. No meg amerre a szél fújja.
- Akkor azért utazol, mert szükség van rád ott, ahova mész? - a kislány a homlokát ráncolva próbálta feldolgozni a hallottakat.
A fiú hanyagul a fának támaszkodott. A fatörzsön lefelé patakzó víz a kezére csurgott, és végigfolyt az ujjától a könyökéig. - Máskor azért is. De most nem rám van szükség, hanem az esőre. Én csak szeretek az esővel lenni.
- Mindig szeretsz az esővel lenni?
- Mindig.
- És nem fázol meg, ha mindig vizes vagy?
- Én? Soha! - a fiú cinkosan rákacsintott. - Inkább ő fázik meg tőlem. Mondom is neki néha, hogy vegyen már föl valami meleget, de sosem hallgat rám, és végül mindig tüsszögni, és villámlani kezd.
A lány gyanakodva nézett rá. - Te most hülyeségeket beszélsz.
- Még az sem lehetetlen.
- Azért ez furcsa. - A lány közelebb araszolt hozzá a faágon, kezeit óvatosan rakosgatva a csúszós kérgen. - Mármint hogy mindig az esővel vagy. Én is szeretek az esővel lenni, tudod. Olyankor minden olyan élő. Viszont minden olyan szomorú is. Nem, nem is szomorú, inkább bánatos. Ha mindig csak az esővel lennék, akkor örökké csak bánatos lennék. De te nem látszol bánatosnak. Nagyon vidáman tudsz mosolyogni.
A fiú nem állhatta meg nevetés nélkül a kislány őszinte, kíváncsian kutakodó pillantását. - Ó, bennem mindig van valami bánatos. Még olyankor is, amikor vidám vagyok. Ez elsőre talán nem is látszik. De tudod, én már megértem huszonhét évet, és huszonhét évbe sok bánat belefér.
- Persze. - A kislány hátrahajtotta a fejét, aztán bosszúsan prüszkölt, mert egy esőcsepp az orrába folyt. - De azért ez így mégiscsak sántít. Anyu már harmincnyolc éves, és biztos vagyok benne, hogy nem mindig szomorú, se első ránézésre, se másodikra. De mondd csak! - emelte fel hirtelen az ujját, mert láthatólag szöget ütött valami a fejében. - Akkor ezért hívnak téged Rainnek? Mert az esővel annyira szeretitek egymást? A rain azt jelenti, hogy eső, igaz?
A fiú rákacsintott. - Mégiscsak megy neked ez az angol.
A lány büszkén visszakacsintott rá. - Á, csak úgy belemászik a fejembe, tudod. De attól még nem igazán szeretem. Meg a tanár nénit sem. De – hirtelen megdörzsölte a fülét, mintha nem akarna hinni neki – te most magyarul beszélsz? Nem értem. Lehet az, hogy te tudsz magyarul? Koreában milyen nyelvet beszélnek?
- Koreait. - A fiú fölvonta a szemöldökét. - Persze, hogy most tudok magyarul. Az ember lelke minden nyelven tud. Csak nem gondoltad komolyan, hogy hús-vér valómban együtt tudok röpködni a zivatarral?
A kislány erre a szemét is megdörzsölte, amitől rögtön belement egy csomó víz. Félig vakon, fintorogva pislogott le a fiúra. - Nem tudom mit gondoltam... – elbizonytalanodva abbahagyta a szeme dörzsölését, és pislogott még párat. - Ez sehogy se stimmel. Ha ez csak a lelked, amelyik itt támaszkodik a fának, akkor hogy lehet, hogy én látlak téged? Fogadjunk, hogy ha most erre jönne egy felnőtt, egyszerűen keresztülnézne rajtad! - diadalmasan kipislogta a szeméből az utolsó vízcsöppet, és elvigyorodott.
- Persze, hogy keresztülnézne – a fiú jelentőségteljesen feléje bólintott a fejével. Mint ahogy rajtad is. Ha benéznél a nagy fehér házatok fölső ablakán, akkor látnád, hogy ott ülsz az ablakpárkányon, a kezedben egy tollal, az öledben meg az angol füzeted van, gondolom, és úgy nézel magad elé, mint aki nem is látja az ölében a füzetet.
A kislány egy pillanatig elakadt lélegzettel bámult rá, aztán hangosan felkacagott, és hirtelen meg kellett kapaszkodnia, hogy le ne billenjen. Aztán a nyakát nyújtogatva nézett a nagy fehér ház felé. - Tényleg! - kiáltott fel. - Rettentő bamba képet vágok. Ha a bátyám most látna, azt mondaná, olyan vagyok, mint egy boci. - Huncutul nézett a fiúra a szempillái alól. - Szóval ezért csodálkoztál, hogy itt találtál engem! Miért, te most éppen hol vagy és mit csinálsz?
- Hadgyakorlatozom egy katonatáborban.
A kislány hitetlenkedve megrázta a fejét. - Nem is hiszem el!
- Miért? Nem szeretem jobban, mint te az angol leckét. De kötelező, úgyhogy megcsinálom. Te is jobban tennéd, ha rendesen nekiülnél. Az angol tényleg fontos – bátorítóan rámosolygott.
- Jaj, ne prédikálj te is!
A fiú szája csücske a füléig szaladt. - Igenis, kapitány, nem prédikálok. A lényeg az, hogy nem ez a kedvenc időtöltésem, de kötelező, úgyhogy csinálom. Persze szívesebben utazom az esővel. Világos, nem?
- Világos – a kislány lemondó fintorral bólintott. - De utálom azt a szót, hogy kötelező! - hallgatott egy sort.
- Rain... - mondta halkan, mintegy önmagának. - Szóval te eső vagy? - halkan sóhajtott. - Nem hiszem, hogy igazán az vagy. Eső már volt a születésed előtt is. Ha te is a része vagy, hogy lehetett volna nélküled?
A fiú csöndesen mosolygott. - Honnan tudod, hogy nem voltam a része? Lehet, hogy benne éltem, és aztán az esőből születtem meg, de még mindig vissza-visszatérek belé.
- Ezt te sem tudod biztosan? - A kislány kérdően nézett rá.
- Nem nem tudom. De talán lehetséges, nem?
- Lehetséges. - A csönd néhány percere elmélyült közöttük, csak a világ ázott hangjai lengték be körülöttük a levegőt.
- Az jutott eszembe... – a lány óvatosan elhallgatott – ...hogy ha már itt vagy, kérdeznék tőled pár dolgot.
A fiú erre hangos nevetésben tört ki. - Hiszen mást se csináltál egész idáig!
- Jó, jó. De nem úgy értem. Nem olyan kérdéseket. Hanem szakmaiakat.
A fiú szája félig tátva maradt. - Szakmaiakat?!
A lány félénken biccentett. - Igen. Tudod, te nagyon ügyes vagy, és nagyon híres, és mindent elérsz, amit csak akarsz. Legalább is ezt mondta a nővérem. És én – éledő bátorság, és reménykedés keverékével fölpillantott, és hátradobta arcába lógó copfjait. - én táncosnő szeretnék lenni.
A fiú lassan, komolyan bólintott, de a szája csücskében mosoly bujkált. - Szóval innen fúj a szél! No jól van, akkor halljam, miket szeretnél kérdezni!
A lány nagy levegőt vett. - Hát először is... velem az a legnagyobb baj, hogy én soha semmit nem tudok eléggé akarni. Itt van például az angol. Te is mondtad, én is tudom, hogy tényleg fontos. Nem hülyeség megtanulni. Én ezt értem. De mégse tudom magam sohase rávenni. Sőt, ha anyu nagyon nyüstöl, hogy menjek tanulni, akkor az ölembe veszem az angol könyvet, a tetejére meg rárakom a „Kétévi vakációt”, és azt olvasom, amíg meg nem hallom, hogy anyu közeledik az ajtómhoz. Akkor a Kétévi vakációt gyorsan becsúsztatom a könyvespolc alá, és mire anyu belép,
már pont úgy nézek ki, mint aki angolt tanul. És én aztán haragszom magamra, hogy nem tanultam angolt, de legközelebb mégis megint így csinálom. Mert amikor oda jutok, akkor túl nagy a kísértés. És én járok táncolni is, és jó lenne, ha gyakorolnék itthon, de annak se tudok soha nekikezdeni. Pedig azt még szeretem is! - a kislány szomorúan nézett maga elé. Lehet, hogy egyszerűen úgy születtem, hogy gyenge az akaratom, és ezzel nincs mit tenni. De ha tudod, mondd meg nekem: hogyan kell akarni?
- Mindenki tud akarni – jelentette ki a fiú mélységes meggyőződéssel. - Ha valami elég fontos a számodra. A lényeg, hogy az agyadban meglegyen letisztulva, feketén és fehéren, mindennél világosabban a dolog, amiért küzdeni akarsz. A lelked legmélyéig érezned kell a bizonyosságot, hogy te akarod azt a dolgot. És szeretned kell, szeretned azt, amit választottál, lelked egész tüzével. Ha megvan ez a tűz, a szeretet tüze, onnantól az már táplálja az akaratodat.
- És honnan van a tűz?
- Mindenkinek máshonnan. Mindenkinek máshogy kell megtalálni, a saját életútján. Valaki könnyebben találja meg, valaki nehezebben. Azok, akik sokat nélkülöztek, akik tudják, mit jelent valami fontos dolognak a hiánya, általában könnyebben találják meg. Akiknek mindig jó dolguk volt, azok ritkán tudnak igazán akarni valamit. Persze köztük is van, aki tud. Magadnak kell megtalálnod, mi az a dolog ezen a világon, ami föl tudja szítani a lelked tüzét. Minden lélekben van felszítani való parázs, hiszen azért lélek. Lehet, hogy tényleg a tánc az az oxigén, amire a te lelked parazsának szüksége van. Ha az, akkor talán csak a megfelelő pillanatra, vagy a megfelelő élettapasztalatra vár, hogy föllobbantsa. De az is lehet, hogy mégsem a tánc lesz az életed lángja. Ne aggódj, biztosan rájössz majd, és megtalálod.
- Nem nagyon értem – jegyezte meg aggódva a kislány. - Vagyishogy csak egy kicsit értem. Azt hiszem. Nem vagyok benne biztos.
- Nem baj. Ha majd rátalálsz, már tudni fogod, hogy miről beszéltem. Addig is pedig reményt ad, és ösztönöz a keresésre. Talán holnap, talán tíz év múlva, de az élet szólni fog neked, és tudtodra fogja adni, hogy mit akar tőled, miért választott ki téged hogy élj, és akkor tudni fogod azt is, hogy te mit akarsz őtőle.
- Egészen biztos? - feléje nyújtotta a kezét. - Megígéred?
- Ó, igen. Megígérem. - Gyönyörű mosoly ragyogta be Rain arcát. A szó, az ígéret egy pillanatra összekötötte őket. Aztán Rain maga elé tartotta a kezét, és felnézett az égre. - Akarsz még valamit kérdezni? Az eső már szeretne továbbállni.
- Vagyis te is szeretnél továbbállni?
- Igen. Tudod, az esővel a leggyorsabb utazni.
- Na jól van. - A lány lekecmergett a faágról, talpra ugrott, és megállt előtte. Hát akkor örültem a szerencsének. - Kinyújtotta a kezét egy kézfogásra, de aztán visszahúzta. - Ti csak meg szoktatok hajolni, igaz?
- Azért szívesen kezet fogok veled – a fiú kinyújtotta a kezét, és kezet fogtak. - Én is örültem a szerencsének.
Mindketten szélesen egymásra vigyorogtak. - Viszlát Gréti! És sok szerencsét a
tűzkereséshez!
Viszlát Rain! És köszönöm! - Nézte, ahogy a fiú körül hirtelen felszaporodnak az esőcseppek. Mindketten búcsút intettek egymásnak Aztán a lánynak hirtelen eszébe jutott még valami. - Hé Rain! Kiáltotta a fiú gyorsan elmosódó alakja felé! A nővérem megpukkadna, ha ezt elmesélném neki! Kár, hogy sose hinné el! - Még látta felvillanni a fiú csintalan angyalmosolyát.
Aztán a zivatar tovaröpült a szél szárnyán, és az egyik vastag felhőpamacs szélén átszűrődött az első napsugár. A lány visszamászott a faágra és behunyta a szemét. A körvonalai lassan elmosódtak és elenyésztek. Ugyanebben a pillanatban a szomszéd fehér ház ablakpárkányán egy barna copfos kislány nyújtózott egy nagyot, majd lemászott a padlóra, hogy összeszedje elgurult tollát.






(A novella a Cloud Hungary által meghirdetett SZÓZUHATAG 2013 pályázatra érkezett.)