Végtelen erőfeszítés, végtelen kitartás, végtelen szerénység. (Rain vezérelve)

Tudtam, hogy ránézésre nem tűnök valami nagy számnak, a megjelenésem sem túl vonzó, de a bensőm elég rendkívüli. Minden színpadra lépés előtt azt mondom magamnak, hogy én vagyok a legjobb, és minden előadás után ugyanúgy azt, hogy nem én vagyok. Ezért minden fellépés előtt 120 százalékosan kell felkészülnöm, hogy az előadáson 100 százalékos teljesítményt tudjak nyújtani. Ennek érdekében minden álló nap folyamatosan képzem magam. Már nagyon hosszú ideje alváshiányban szenvedek, mert ha éppen nem dolgozom, akkor vagy edzek, vagy a koreográfiákat és a dalokat próbálom. Éppen úgy, mint a filmfelvételek idején, ha valamit nem csináltam jól, képtelen vagyok aludni. Akár színészként, akár énekesként, a legjobbat kell tudnom kihozni magamból. De nem kell aggódni, hogy most nincs elegendő időm az alvásra, jut arra majd bőven a halálom után. (Rain)

Ez a fiatalság, ez az egészség... és a túlcsorduló önbizalom... az erőfeszítés, amit az oly hihetetlen előadásai sikeres megvalósításáért tett... és a tehetség, amit felmutat, ezek töltenek el spontán tisztelettel engem. Azt gondolom, hogy a történelem a fontos személyiségek között fogja jegyezni. Úgy, mint aki színészként és zenészként egyaránt sikeres lett. ...
Ami igazán meglepő Ji-hoonban, az az, hogy egyfajta düh, bosszúvágy és szomorúság, az összes efféle sötét, komor negatív motiváció az ő esetében rendkívül optimista és derűs módon ölt testet.
(Park Chan-wook rendező)

A jó, a rossz és a ha





Jó látni, hogy Rain és társai már napok óta a vietnami hadsereg védelme alatt közlekedtek Hanoiban, és ez a védelem a hazautazásig kitartott, még a repülőtérre is elkísérte őket.




Rossz

Hogy ne legyen minden tökéletes, Jung Ji-hoon első osztályú közlegény első vendégszereplése talán nem zárult teljesen felhőtlenül, mert a hazainduláskor viselt maszk azt sejteti, hogy összeszedett valamiféle betegséget (és láthatóan nincs is ezzel egyedül).




Már a korábbi eseményeken készült felvételek között is van olyan, ahol két protokoll-mosoly között elég szárnyaszegettnek tűnik:




Az incheoni repülőtéren készült megérkezés utáni fotón a kéztartás is mintha arról mesélne, hogy ez a repülőút most nem esett annyira jól:




Ha

Ha valóban beteg lenne, akkor nagyon gyors gyógyulást kívánunk, ha pedig csak előlünk bujkált, akkor ejnye,  jobb tréfákat kérünk!











Szerző: Harudo11
A képek forrása: http://tiin.vn
http://www.rainlegend.com/bbs5/viewthread.php?tid=14151&extra=page%3D1






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése